Még el sem felejtettük az 1918. év őszén nagy erővel megindult és nagy veszteséggel lezáródott spanyol influenza-járványt és ime megint napirenden van a spanyolbetegség nem kis aggodalmára a főváros és az egész ország népességének.

Ez a járvány meglehetős gyorsasággal tört ki és habár magyarázatát iparkodnak adni annak, hogy honnan került mihozzánk, úgy hiszem nem tévedek, ha annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy voltaképpen nem újonnan behurczolt járványról van szó, hanem az 1919-ben még teljesen ki nem aludt influenzának fellobbanásáról.

Ámde, ha bizonyos szomorú önmegadással meg is kell állapitanunk, hogy tehetetlenek vagyunk e járványnyal szemben, azt kétségtelennek kell tartanunk, hogy maga a beteg is terjeszti a bajt s hogy első sorban a betegtől óvjuk magunkat. Ezért kerülje mindenki az influenzás betegeket, ne látogassa őket. A beteg közelében csak az tartózkodjék, a ki ápolja.

Természetesen a zsúfoltság, bárhol legyen is az, alkalmas lehet a betegség tovább terjesztésére, mert hiszen ha a nagy tömegben együtt tartózkodók közé influenzás beteg kerül, ráköhögésével, tüsszentésével megfertőzheti a közelében levőket. Mindenki figyelmét tehát első sorban arra hivjuk föl, hogy ha nem érzi magát egészségesnek, ha lázas, náthás, feje fáj, tagjai fájnak, bágyadt, ezek a tünetek az influenza kezdetére vallanak, ilyenkor tehát ne menjen emberek közé, hanem vizsgáltassa meg magát minél előbb orvossal, feküdjön le, és ha otthon el nem különitheti magát, szállittassa magát kórházba.

A kórházba idejében való beszállitás mindenesetre a leghathatósabb védekező eljárás egyike. Sajnos, a védekezésnek ezt a fegyverét sem használhatjuk úgy, a hogyan czélhoz vezethetne, mert nincs annyi férőhelyünk, a mennyi a tömérdek beteg számára kellene, és igy csak annyit tehetünk meg, hogy a nehezebb betegeket helyeztetjük el kórházakban.

A szinházak, mozik, mulatóhelyek bezárását mint eredménynyel egyáltalán nem járó és czéltalan intézkedéseket ez alkalommal is elitélem, sőt helytelenitem is, mert a szórakozások elvonása csak fokozza az amúgy is eléggé nyomott kedélyhangulatnak komorságát, már pedig a nyomott kedélyhangulatú ember fogékonyabb minden betegségre.

Az iskoláknak zárva tartása hónapokon át már az 1918. évi járvány alkalmával is eredménytelennek bizonyult. Most az iskolák túlnyomó része a fűtési nehézségek miatt amúgy is már hosszabb idő óta zárva van. Ha megenyhül az idő, nem tartanék attól, hogy nagyobbodnék a veszedelem az iskolák megnyitásával. Végre is számolnunk kell azzal, hogy ez a járvány is el fog tartani 4-5 hónapig, hiábavalóan tehát ne pocsékoljuk hónapokon át a tanulásra és tanitásra való időt.

Gyermekeink valósággal elszoknak minden komolyabb munkától, meggyökeresedik már most bennük a munka kerülése, a mi sajnos ragadósabb és megrontóbb nyavalya, mint a spanyolbetegség. Elég baja szegény országunknak, hogy az emberek ezrei se szép szóra, se parancsszóra, de még pénzért sem hajlandók dolgozni.