Nagyon érdekes vizsgálatokkal és megfontolásokkal igyekeztek azt megállapitani, hogy mily alakokat vehetnek föl a térben szabadon lebegő testek, ha gáznemü, cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotuk és részecskéik egymásra a Newton-féle törvény értelmében hatnak.

Különösen a cseppfolyós halmazállapotunak gondolt testek alakja adott alkalmat számos érdekes vizsgálatra, melyekből kitünt, hogy ha valamely cseppfolyós égitest teljesen egynemü, tehát sürüsége mindenütt ugyanaz és tengelykörüli forgást nem végez, akkor alakja egyes-egyedül csak gömb lehet. Ha azonban a tengely körül forog, akkor a gömbtől mindinkább eltérő ellipszoidos alakot fog ölteni az égitest.

Itt az egynemüség mellett még azt is föl kellett tenni, hogy a folyadék összenyomhatatlan. A valóságban az égitestek belseje sem nem egynemü, sem nem összenyomhatatlan. Ezért érdekes lenne tudni, hogy a nem egynemü összenyomható anyagból álló forgó tömegek alakja mennyiben tér el az előbb emlitett alakoktól.

Első lépés itt annak a szögsebességnek a kiszámitása, amely mellett a forgó test először válik instabilissá, amely mellett tehát alakja megszünik. Az eredmény nagyon érdekes. Instabilissá először az az égitest lesz, melynek anyaga összenyomhatatlan, de ha az anyag összenyomható, akkor is a stabilitás majdnem pontosan ugyanazon értéknél szünik meg.

Azonkivül az is kitünik, hogy egynemü és nem egynemü tömegek a forgássebességnek majdnem pontosan ugyanazon értékénél vesztik el a kéttengelyü ellipszoid szimmetriás alakját és mennek át a háromtengelyü ellipszoidba.