Bennünket nem lehet megsemmisiteni

Az utolsó képviselőház egy tagja érdekes visszaemlékezéseket közöl a Pester Lloyd husvéti számában gróf Tisza Istvánról. E visszaemlékezések nagyrészt a Nemzeti Társaskörben lefolyt fesztelen beszélgetéseket ölelik fel, melyeknek központja mindenkor a nagy államférfiu volt.

Egy ily alkalommal Tisza István őszinte csodálattal nyilatkozott az angol szellemről és az angol népről és mikor valaki megjegyezte, hogy a nyugati államokkal való kellemes viszonyunkat a háboru hosszu időre megsemmisitette, Tisza István igy szólt:
- Egy szerencsétlen végzet a Németországgal kitört konfliktusban a pánszláv Oroszország szövetségeseivé tette az angolokat és franciákat. Oroszország ujra fenyegeti létérdekeinket, de Angliával és Franciaországgal szemben semmiféle érdekellentéteink nincsenek, gyülöletről meg egyáltalán beszélni sem lehet. Hü szövetségtársai vagyunk Németországnak, de nem szabad gyülölnünk ellenségeinket.

És mindazok, akik Tiszát hallották, mondja a fentiekkel kapcsolatban a cikk irója, tanuságot tehetnek arról, hogy Tisza mindenféle hóditás és mindenféle imperializmus ellensége volt. Visszajött a megszállt Szerbiából és nyiltan mondotta a klubban, hogy határozott állást kell foglalni Szerbia connexiójának terve ellen.

Sohasem lehet a szerb népet parlamentárisan kormányzott más országba bekebelezni, Oroszországtól sem szabad mást követelni, mint azt, hogy hagyjon fel aggressziv politikájával és nem azt, hogy eltürje szövetségestársának megsemmisitését. Igy gondolkozott Tisza 1916. januárjában a gerlicei győzelem után és Szerbia legyőzése után. És hozzátette:
- Most győzelmet győzelem után aratunk, de olyan győzelemre, amellyel Angliát és Oroszországot békefeltételeink diktálására kényszerithetnők, nem lehet és nem szabad számitanunk. Minden, amit mi ellenségeinktől elérni akarunk és Isten segitségével elérni remélünk, ez: meggyőzni őket arról, hogy bennünket nem lehet megsemmisiteni.