A pártok háboruja. – Az indemnitás vitája. – Apponyi nem vállal itthon szerepet. – Huszár elégtétele.

A politikai helyzet a Simonyi-kormány rövid uralma alatt folyton csak élesedett, de annyira élére állitva, mint éppen most, még nem volt eddig. A kormányválság fenyegető rémét ezuttal is egy gyönge és ideiglenes kompromisszummal sikerült elháritani. Ez a kompromisszum inkább csak hallgatólagos megegyezése a két kormányzópártnak abban a csendes megállapodásban, hogy az indemnitási vita végéig egyáltalában nem vetik fel azokat a kérdéseket, melyek miatt állandóan borotvaélen táncol a nehezen egyensulyozható helyzet.

Ez a megjegyzés nem zárja ki, hogy addig is kardcsörtető fegyverbarátság legyen a két szövetséges párt egymáshoz való viszonya. Nem zárja ki azt sem, hogy a keresztény nemzeti egyesülés pártjában egymás ellen törjön az Ercky-Friedrich-csoport és a Huszár-féle mérséklet, melyet ezuttal a Hallerék nagy frakciója is támogatni látszik. Friedrichék az indemnitás vitája végéig nem lépnek ki a pártból. Vannak azonban olyanok is, akik ezt későbbre sem remélik, még pedig annál az egyszerü oknál fogva, hogy Friedrich sulyosan csalódott követőinek számában. Kilépésében ugyanis nem remélheti, hogy a számitásba vett 15-18 ember követi, hanem legföljebb hét-nyolc hive megy vele ellenzékbe s ez az oka a késlekedésnek.

A két kormányzó párt között is mind nagyobb lesz a tátongó szakadék és nincs remény, hogy ezen hidat lehessen verni.
Az indemnitás vita után a nehezen összekovácsolt Simonyi-kormány távozását minden oldalról biztosnak veszik. Hogy utána a nyakunkon lévő özönvizen kivül mi következik, azt még sejteni sem lehet.

A tiszántuli választások.

A kisgazdapárt minden gondját a tisztántuli választások képezik. Ezeknek előkészitését ma a párt kormányrajutásához vezető utnak tartják s erőteljesen készülnek az ottani döntő csatára, mely erős harcokat igér.
A harcot ezuttal nem az ellenséges szövetséges párt szavazói ellen kell a kisgazdáknak megvivniok, hanem a szövetségesek terrorjával.
A kisgazdák klubjában vasárnap is idegesen tárgyalták a tiszántuli terror eseteit s az ellen a parlamentben is lépéseket szándékoznak tenni.
A kisgazdapárt egyébként a központi jelöléseket már most közli a választókerületekkel s ott a helyszinen létesit a helyi, sőt az önjelöltekkel is megállapodásokat, hogy a zászló diadalát biztosithassa.

A keresztény nemzeti egyesülés pártja tiszántuli választásokra szintén erősen készülődik. Jobbára református jelölteket állit, ami azonban a jól sikerült felekezeti béke megteremtése után nem igen biztosit semmi eredményt.
A keresztény nemzeti egység hirdetése közben a keresztény kurzus katholikus vezetőségének végzetes hibája napról-napra jobban érezteti hatását. A vasárnapnak egyik szenzációja lehet Raffay Sándor ev. Püspök vezércikke, mely szerint

Katholikus részről mindent elkövetnek arra, hogy a felekezeti béke végleg felboruljon.
Megemlékezik Vass József dr. nyilatkozatáról, mely mindent szolgál csak a felekezeti békét nem.
Nem csak a reverzálisok kérdése, mely a Ne Temere pápai bullán régi harc alapja a protestánsok és katholikusok között, hanem főként az 1848. XX. t. cikk végrehajtása körüli nézeteltérés okozza a kulturharcot, melyben az elkeseredett protestánsok már békére nem is gondolnak, csak akkor, ha követeléseiket mind teljesitik. Ezt pedig a katholikus vezetőség részéről alig remélhetik, mert felekezetük egyenjogositásával járó anyagi áldozatokat nem lehet a fizetésképtelen államra háritani, azt pedig alig lehet remélni, hogy katholikus részről belemenjenek abba, hogy ezeket a vallásalap terhére rójják. Igy a harc vége beláthatatlan.

Az indemnitás és a házszabály.

Hétfőn kezdődik meg az indemnitás vitája, melynek kapcsán komoly házszabályvita veti előre árnyékát.
Tudvalevőleg a házszabályrevizióra kiküldött bizottság már müködik s a házszabályoknak az indemnitás vitára vonatkozó részét most élesen vitatja.
Egyik rész a régi házszabályt akarja életbeléptetni, mely az indemnitásra permanens üléseket ir elő, mások a Tisza-féle házszabályok alapján akarják a vitát lefolytatni, azaz egy órával meghosszabitott üléseken tárgyalni le a javaslatot. Valószinüleg a délelőtt-délután tartandó permanens ülések pártja győz s igy tárgyalják a javaslatot.
A házszabály-bizottságban egyébként olyan felfogás észlelhető, hogy szigoru korlátozásokat fognak hozni különösen a napirendelőtti és a személyes kérdésben való fölszólalásokra vonatkozólag.
Az indemnitás hétfőn kezdődő tárgyalásán a keresztény nemzeti egyesülés szónoka Kenéz Béla dr. a kisgazdáké Hegedüs György letenyei követ, a szimpatikus fiatal képviselő lesz. A kisgazdáknál sokat várnak Kovács J. István fölszólalásától, mely az összes kül- és belpolitikai kérdéseket felöleli. A keresztény nemzeti egyesülésben Hermann Miksa egyetemi tanár első felszólalása elé néznek várakozással. Felszólal a vita során Friedrich is, hogy az első felszólalás csorbáit kiköszörülje.

Apponyi nem politizál.

A mérsékelt középpártra való törekvést mindkét kormányzópárt rosszul fogadta s igy bár Apponyit akarták az élre állitani, - le kellett tenni az eszme kezdeményezőinek a terv megvalósitásáról.
Apponyi nem hajlandó itthoni politikával foglalkozni.
Sőt komoly forrásból vett információink szerint a teljes visszavonulás gondolatával foglalkozik s legszivesebben arra vállalkoznék, hogy mint londoni nagykövet, még a szerencsétlen békekötés után is hasznos szolgálatot tehessen ennek a boldogtalan országnak.
Egy Apponyink van és fáj, hogy ennek az egynek is el kellett kedvetlenedni….