A nagyhét után elérkezett a feltámadás. Vajjon a magábaszállás és bünbánat után igazán megváltás-e ez?! Vagy nem volt még elég a magunkbaszállás s nem volt még eléggé őszinte a bünbánat? Ennek a szerencsétlen, golgotáját még mindig járó magyar nemzetnek igazán megvolt már a maga zöldcsütörtökje, nagypéntekje és nagyszombatja – ugyan miért és ugyan meddig késik még- a husvét? A háboru rettenetei, a forradalmak őrjöngése után mikor jön már el az a megváltás, amely visszaszerzi a lelkekbe a megértés harmóniáját, elhozza azt az istenbékéjét, amely egyedül alkalmas arra, hogy munkával, munkával és ismét csak munkával megkezdje a regeneráció, a talpraállitás megváltó misszióját?

Ugy látszik mégis, mintha derengene. Mintha a feleszmélés folyamata megindulna a lelkekben, mintha a husvét érzése uralkodnék el a nagyhét kétségbeesett hangulatán. Mi megvalljuk őszintén, hogy irányjelzőnek tartjuk a mai husvéti napokat. Ugy hisszük, reméljük, - ha módunk lenne: követelnők is – hogy elkezdődjék végre a megtisztulás, a megértés, a mérséklet, az épités politikája.

Hadik János gróf nagyvonásos programmjában csak ugy odavetve, de elementáris erővel mutatott arra rá, hogy mindenkinek egyesülni kell, hogy a gyülölséget meg kell szüntetni, hogy le kell törni a szertelenkedő destrukcióját. Perényi Zsigmond báró a mérséklet politikája mellett tört lándzsát a Magyar Nemzeti Szövetség közgyülésén. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában megindult az a folyamat, amely le akarja kapcsolni a szélsőségeseket és közvetlenebb, melegebb együttmüködést akar a szemben ülő táborral. A Kisgazdapárt, - amely a parlamentben szinte egyedül képviselte eddig és egyedül meglepő egyetértéssel, - a mérséklet konszolidáló politikáját, elhatározta, hogy lehetetlenné tesz ezután minden rendbontó kisérletet, nem türi, hogy a nemzetgyülés személyi herce-hurcáktól legyen hangos és rákényszeriti a parlamentet arra, hogy csak csupán csak dolgozzék.

A helyzet tehát tiszta. Ugy a parlament, mint azonkivül minden valamire való komoly tényező gátat akar szabni a forradalmak e zavaros utórezgéseinek és konszolidálni akarja az egymással szemben álló elemeket. A husvéti ünnepekre hazatért békedelegáció kivülről elfogulatlanabb és tárgyilagosabb szempontokat hozott haza és Apponyi, aki ma igazán egyedül képviseli kifelé Magyarországot Horthy Miklóssal együtt, aki pedig nemcsak reprezentál, de egyesit is minden magyar erőt és hatalmat, megkezdte azt a munkát, amely egyesiteni akar mindenkit, a komoly mérséklet politikáját akarja diktálni és törvényhozó testületté akarja emelni a szertelenkedések és személyi heccek parlamentjét.

Nem tévedés talán az, de a felülkerekedett keresztény irányzat szimboluma, hogy a megváltás és feltámadás ünnepén születik meg a magyar politika feltámadása és megváltása is, s hogy ez a nap vet véget a keserüség, a böjt nagyhétjének, miután egy magasabb bölcsesség belátta, hogy elég volt a bünökből, piesztálta azt az elmulott nagypéntekek és nagyszombatok magábaszállása és bünbánata. Itt a husvét, a magyar lelkek feltámadása s első napja annak a magyar megváltásnak, amelynek egyesitő, alkotó munkáját e szomoru esztendő derengő husvétja jelent.