Az utazás.

Villamossal Rákospalotáig, onnan gyalog a vasuti sinek mellett Alagig. Ezt a módszert a már tapasztalt alagi kirándulók ajánlották, akiket a mult vasárnap félholtra nyomtak a nagy tolongásban a nyugati pályaudvaron. A gyalogsétával vegyitett villamosutazás tényleg nem tulságosan kellemetlen, háromnegyed óra a villamoson, másfélóra gyalog. A villamoson kisebb tolongás, a gyalogséta közben azonban egyáltalában nincs tolongás, aminthogy az emberek a nyugati előtt tolongtak, ahol a különvonatok indulása előtt valóságos boxmérkőzések folytak le. A közönség rendkivül türelmetlen volt és mikor egy aranygalléros vasuti tisztviselő nyugalomra intette a várakozókat, többen nekiestek és inzultálták. Végül is megjelent a karhatalom, amely rendet teremtett.

Közben néhányadmagukkal nyugodtan sétáltunk Alag felé és természetesen élvezettel hallottuk Alagon a nyugati előtti tolongás részleteit. A régi közmondásnak ujból igaza van: lassan járj, tovább érsz. És főleg gyalog menj Alagra, mert igy a nyugati előtt nem törik össze az oldalbordádat.

Ebéd a versenytéri vendéglőben.

Esterházy-rostélyos kenyérrel ötven korona. Más nincs, ez az egyetlen meleg étel. Mindenki Esterházy-rostélyost eszik, sokan kenyér nélkül, azonban ezeknek is ötven koronát kell fizetni. Eme pénzügyi rejtélyt egész délután nem sikerült megoldani. Alag különben is a közgazdasági rejtélyek kedvenc találkozóhelye. A vasutnál ugyanis két asszony keménytojást árul. Egymás mellett állnak, két-két hatalmas kosár fekszik előttük szinültig telve keménytojással. Az egyik asszony öt koronáért adja a tojás darabját és hozzá ad egy szelet kenyeret is, a másiknál ellenben hat koronába kerül egy tojás, de nem ad hozzá kenyeret. Hogy ez mekkora közgazdasági rejtély, azt nem kell hangsulyozni. Azt azonban lehetetlen elhallgatni, hogy mindenki a hatkoronás tojásból vásárol.

Még egy közgazdasági bonyodalom: Az egyik csoport totalizatőr-kassza előtt a következő tábla olvasható:

Ezen pénztárnál a forgalom gyors lebonyolitása szempontjából csak lebélyegzett kékpénzzel lehet fogadni.
A gyors lebonyolitás szempontjából felhivjuk a közönséget, hogy a pénz lebélyegzett oldalára forditva adandó át.
A 10.000 koronás bankjegy nem fogadtatik el.

Totalizatőr Vezetőség

Budapesten a pénzügyminiszter mindennap kinyilatkoztatja, hogy a postapénz egyenlő értékü a lebélyegzett kékpénzzel. Alagon azonban hivatalosan a versenytér pénztárainál különbséget tesznek a kékpénz és a postapénz között. Nem ártana, ha a pénzügyminiszter úr érdeklődne az alagi közgazdasági rejtelmek felöl és kellő tekintélyt szerezne a postapénznek.

A különvonatok csak ugy ontják a sok közönséget. Kifestett nők, rossz, de méregdrága cipőben ujdonatuj tavaszi kosztümben, a vasuti tolongásban összekócolt hajjal. Szegény pesti démonok, az éjszaka lilára mázolt tündérei, avagy nagy hotelek halltölteléke ??? tisztekkel és lánckereskedőkkel barátkozó kokottok, ebből áll az alagi lóverseny közönségének nagyrésze. A kisebb rész: finom és karcsú asszonyok, ismert gavallérok: a tribün elkülönitett szakaszán szoronganak. De nem övéké a győzelem, nem övéké a babér, a győzelem és a babér a lilára mázolt démonoké és a hadimilliomosoké.

Iszonyatos jelenetek a büffében. Hazulról hozott fehérkenyér és egyéb ennivaló kannibáli fölfalása. Feldult nők robognak föl és alá, rohanván esznek, kezökben spricceres pohár. Szomoru látvány. Az egyik asztalnál kövér, aranyfogu ur tizezreseket számol, mellette fantasztikus szinekben egy ismert pesti démon Esterházy-rostélyost habzsol.

A negyedik versenynél megérkezik Horthy Miklós kormányzó is és a lovaregyleti tagok számára fentartott helyről nézi a versenyt. Hosszantian beszélget az örökifju Batthyány Elemér gróffal. A kormányzó cigarettát vesz elő és Batthyány szivarjáról gyujt rá. A közönség kiváncsian figyeli Horthy Miklós minden mozdulatát.

Az ötödik verseny után sietünk a vonat felé gondolván, hogy még bőségesen lesz hely, minthogy a vonat csak a hatodik verseny után indul. A vonat azonban már zsufolva van, alig találunk állóhelyet. Ugy látszik, a legtöbben már a negyedik versenyt is itt várták meg, siettek beszállni, hogy helyet kapjanak, sőt nem lehetetlen, hogy egyáltalában ki sem szálltak, csak azért jöttek Alagra, hogy most kényelmesen visszamenjenek és bosszantsák azokat, akik később jöttek és most nem kapnak helyet.

A vonat zsufolva hagyja el Alagot. Mindenki panaszkodik, mindenki vesztett, mindenki szitkozódik. A következő versenynapon tehát mindenki ujból kint lesz Alagon.