Talán ismeretes, hogy sokszorosítás kezdetleges módját, a fametszést, későbben a rézmetszés váltotta fel. A fametszet rajza épp úgy kiemelkedik a lemez felszínéből, mint a betűminták, nyomtatáskor a kiemelkedő felületek veszik fel a festéket.

A rézmetszésen a rajz a lemezbe mélyített csatornácskákból áll, a rajz finomsága tehát, mivel egyes részeit nem faragják, hanem éles tűvel karcolják, rendkívül fokozódik. Ebben az esetben tehát a lemez kiemelkedő felületeinek nem szabad festéket felvenniök, hanem csupán az említett csatornácskáknak. Ez volt a térképsokszorosítás szempontjából a rézmetszet egyik hátránya.

Minden egyes nyomás előtt ugyanis sok időt vesz igénybe a festéknek a csatornácskákban való bedörzsölése és a lemez felületeinek megtisztítása. A másik hátrány abból állott, hogy a térképeken kívánatos felületszínezésekre ez az eljárás alkalmasnak nem bizonyult.

Ezeken a bajokon egy csapással segített Senefeider, a mikor a XIX. század elején a kőnyomás (litographia) eljárását találta ki. A rézlemez helyébe a litograph-kő lép. Ez a kőzet, a melyet legkiválóbb minőségben a solenhofeni kőfejtőben (Bajorország) termelnek ki, a mészkő egyik lemezes-palás faja. A solenhofeni kőfejtőben szép, szabályosan vízszintese rétegekben fekszik; tökéletesen egynemű anyagú. A sárgaszínű a puhább, a szürkés a keményebb és becsesebb.

A kőnyomás előnyei abban a tulajdonságában rejlenek, hogy nemcsak véset útján, való sokszorosításra alkalmas, hanem kidomborodó nyomásfelület előállítására is. Ennek lehetőségét a mészkő chemiai sajáságai segítik elő, a melyek révén egyúttal a színes nyomás is lehetővé válik.

A mészkő szemcsés, aránylag eléggé laza anyaga víznek és zsíros anyagoknak felvételére alkalmas. Bizonyos vegyi folyamatok segítségével a kőzet víz és zsír iránt való fogékonyságát fokozhatjuk, de teljesen meg is szüntethetjük. Ha vésetet akarunk készíteni, a következőképpen járunk el: a kő felületét oxál-savval csiszoljuk és fényezzük, a minek következtében a zsír többé nem fogja.

A rézmetszethez hasonlóan készült véset csatornácskáiban azonban az oxál-savas felszíni kéreg megszakad, a csatornácskák oldalfalain feltárul a mészkő eredeti mivoltában. A véset elkészültével a követ zsíros festékkel bedörzsöljük, utána pedig megtisztítjuk. A fényezett felületen a festék nem marad meg, a csatornácskákba azonban beveszi magát.