Valódi komédiás, mindig ugrál, izeg-mozog és röpköd, civódik vagy enyeleg társaival, szóval mulat, de sohase feledkezik meg a szükséges óvatosságról. A galambnagyságu madár főszine barnás-szürke, rozsdavörös, ibolyás szinvegyülékkel; evezőtollai fehér, fekete és égszinkék sávokkal tarkázottak.

Honos egész Európában és a nagyobb lombos és fenyőerdőkben minduntalan fölhangzik éktelen rikácsolása, mellyel a csöndet megbontja. A ölyvsikoltásig, sőt a kopócsaholásig is, minden állat hangját a megtévesztésig tudja utánozni és ha sajátos, megmagyarázhatatlan hangokat hallunk a fák koronáiban, egészen bizonyos, hogy a csacsogó szarka mesterkedik ott.

Sajnos, ez a szép, tréfás és mulatságos madár megtéveszt bennünket külsejével és sok vonzó tulajdonságával. Csaló, amely nem érdemli meg jóindulatunkat, mert alattomban garázda zsivány. Mindent evő és egyuttal kegyetlen pusztítója a madárfészkeknek is. Kezdve az egéren és az apró fiatal madarakon, le egészen a legkisebb rovarokig, alig van élőlény, amelyeknek ne kellene tőle rettegnie.

Pusztítja a tojásokat, gyümölcsöket, bogyókat, nem kíméli a veteményes kerteket se, de legnagyobb károkat az apró vadakban és különösen a hasznos, éneklő madarakban tesz, mert a költésüket, fészküket állandóan veszélyezteti. Tervszerűen átkutatja a fákat, bokrokat és minden fészket kiméletlenül kifoszt. Sokszor megfigyelték, hogy rigót, fiatal foglyokat, fácánokat, pár napos süldő nyulakat gyilkolt meg.

De a szajkónak is van ellensége; leggonoszabbak a héja meg a karvaly, de a vándorsólyom is vadászik rá, éjjel pedig a baglyok járnak utána, míg fészkét a nyest fosztogatja. Egyéb ellensége nem igen van s mivel az pedig nem válogat, nem csoda, hogy elszaporodik. Az emberrel szemben nagyon elővigyázó, fölötte van és félénk; a vadász gyakran ingerli, megtréfálja és elbolondítja, de sokszor bosszantja is, mert szavával fölriasztja és óvatosságra inti a többi állatot.

Többnyire véletlenül és nem rendszeresen fogják, de az öregen fogottak nem valók kalitkába, mert sohase szelídülnek meg. Azok ellenbe, amelyiket fiatalon, a fészekből szednek ki, könnyen fölnevelhetők, hamar kezesek lesznek és sok mulatságot szereznek gazdájuknak. Egyes szavakat, sőt rövid nótákat is eltanulnak és bolondos mókákkal szórakoztatnak. De más madarakkal nem szabad őket összezárni, mert gyilkos természetüket az alkalom legott fölébreszti és megölik fogolytársukat.