A következő levelet kaptuk:

Igen t. Szerkesztő úr! Én nem voltam kommunista, de viszont tíz év óta mintaházasságot éltem a feleségemmel. Mintáját annak a házasságnak, amely az emberrel ezt az évezredes intézményt meggyűlölteti. Ne tessék rólam rosszat gondolni, de én kedves nőm ő nagysága személyében, az egész női nemtől megundorodtam. Nem részletezem, mit mívelt velem tíz év alatt, csak annyit, hogy harminchatéves koromra hófehér, májbajos és embergyűlölő lettem.

Már most jött a proletárdiktatura, mely öt perc alatt, burzsuj létemre elválasztott a feleségemtől. Három hónapig én voltam a legbolondabb ember, s most megütközéssel olvasom, hogy a kormány alkalmasint érvényteleníteni fogja a diktatura alatt befejezett válásokat.

Bocsánat! Egyetlen jó dolgot csináltak Kun Béláék s ezt is visszavonják. Nekem semmi kedvem sincs hozzá, hogy a proletárdiktatura után ujra papucsdiktatura alá kerüljek. Igen szépen kérem, tessék közbenjárni, hogy a válások érvényben maradjanak. Ha Friedrich úr kedves nőmet ismerné, aligha semmisítené meg ezt az egyetlen áldásos szovjet intézkedést.

A szívreható levelet elküldtük Friedrich urhoz s ezzel közbenjárói tisztünknek, a kérés szerint eleget tettünk.