Nem azokkal a boldogtalan embertársainkkal akarunk alább foglalkozni, akiknek nincs pénzük és megélhetésük örök rejtély, hanem azokkal a boldogtalanokkal, akik még ugy, ahogy el vannak látva pénzzel. A felületes szemlélő bizonyosan megvetően legyint a kezével: ostoba beszéd, mi baja lehet annak, akinek az istenek pénzt juttatnak?

A felületes szemlélő azonban nem ismeri a magyar állapotokat, nem tudja, milyen pokoli zürzavar tombol itt és nem is sejti, milyen gordiusi bonyodalmakat kell megoldani annak, akinek véletlenül van valami pénzecskéje. 

A fizetését mindenki a postatakarék közismert bankjegyeiben kapja, ez azonban nem akadályozza meg a háziurakat és a kereskedőket, hogy ők viszont ne osztrák-magyar bankjegyet követeljenek ettől a szerencsétlentől. A lakás nemes versenyre kel a portugál szardiniával és az olasz tésztaáruval, amelyért a kereskedő indokoltan kér kékpénzt, lévén külföldi áruról szó, de hogy a lakásért milyen jogon követelnek kékpénzt, az örök rejtély.

A vajért, a zsirért, a szivarért, a szénért, a fáért, a cipőkrémért, a kolbászért, a husért és a cipőért is kékpénzt követelnek, kérdezzük tehát a pénzügyminisztert, hogyan fizessenek az emberek, mikor mindenkit postapénzben fizetnek és hogyan éljenek meg, mikor kékpénz csak tizenöt százalék veszteséggel kapható. 

A kormány rendeletben szabályozta a pénzforgalmat és elrendelte, hogy a postapénzt egyenlő értékben kell elfogadni a kékpénzzel. Hogyan lehet mégis, hogy ekkora nyiltsággal szegik meg lépten-nyomon a pénzügyminiszter rendeletét és hogyan merészelnek a szerencsétlen, kiuzsorázott pesti embertől kékpénzt követelni a vajért, a lakásért és a szénért, mikor mindez belföldi áru? Ha valakinek portugál szardiniára vagy olasz tésztaárura fáj a foga, ám fizessen kékpénzzel, de belföldi áruért senki se merészeljen kékpénzt követelni. 

A világ teremtése előtt nem lehetett olyan káosz a világegyetemben, mint amilyen káosz dühöng Magyarországon napjainkban. Postapénz, kékpénz, jó kétszázas, rossz kétszázas, jó huszonötkoronás, rossz huszonötkoronás, ember legyen a talpán, aki el tudja sorolni a forgalomban lévő bankjegyek különböző és hiteles elnevezését.

Ha az ember véletlenül olyan szerencsés csillagzat alatt született, hogy van munkája és keres néhány garast, külön pénzügyi tanácsadót kell tartania, aki átvezeti a pénzügyi káoszon és megmagyarázza, hogyan lehet valamit vásárolni. A baj csak az, hogy ez a pénzügyi tanácsadó is kékpénzben követeli a fizetését.