A végzet azonban ugy akarta, hogy Chappe-távjelző készülék ne legyen hosszu életű, mert vele csaknem egyidejüleg oly versenytársra támadt, amely csakhamar kiütötte a nyeregből és minden tekintetben elébe vágott. A véres wagrami csata napján – 1809 julius 5-ikén – Sömmerint müncheni sebésztanár, Montgelas bajor miniszternél ebédelt, aki fölszólította, hogy tegyen javaslatot az Akadémián az optikai távirókészülék megvizsgálásra és fölállítására.

A miniszternek ugyanis kevéssel előbb volt alkalma a készülék hasznosságáról meggyőződnie, amikor ugyanis az osztrákok váratlanul betörtek a franciákkal szövetkezett Bajorországba, neki is, meg a királynak is menekülniök kellett. Napoleon azonban már négy nappal később visszahelyezte őket, mert a stassburgi vonalon azonnal eljutott Párisba az osztrák betörés hire és Napoleon rögtön indulhatott az orvtámadók kiverésére.

Sömmering azonban, aki ekkor már lázasan foglalkozott a galvanizmussal, elhatározta, hogy nem az optikai távjelzőkészüléket fogja ajánlani, hanem ő maga szerkeszt egy elektromos távírókészüléket, amelynek alapja a villamos áramnak az a tulajdonsága lett volna, hogy vegyileg fölbontja a vizet hidrogénre és oxigénre. Ezt a készüléket 1809 decemberében be is mutatta a párisi Akadémián a francia hadsereg egészségügyi főfelügyelőjének, aki azonban kedvezőtlenül nyilatkozott a kisérletről; legkivált azt kifogásolta, hogy Sömmering minden egyes betű számára külön drótot akart használni és ezeket a drótokat mind szigetelni is kellett volna.

A francia tábornok kiszámította, hogy csak a páris – bécsi vonalhoz annyi drót kellene, amennyi az egész világon nincs (!!) pedig ez a vonal, csak 150 mértföld hosszu; költség szempontjából pedig az elektromos távírókészülék majdnem nyolcszor annyiba kerülne, mint az optikai távjelző. Vajjon mit szólna ez a francia tábornok most, mikor annyi távíródrót hálózza be az egész világot, hogy szinte ötvenezer körül lehetne vele csavarni az egész földgömböt az egyenlítőnél, - és mit szólna ahhoz, hogy a szabadjára hagyott villamos szikra félperc alatt Londonból Sidneybe, Szentpétervárról New-Yorkbe, Pekingből Madridba viszi e drótokon át az üzenetet a drótnélküli szirkratáviró pedig elektromos hullámokkal, minden vezeték nélkül hidalja át az Atlanti-oceánt?!

A mai távirás legelső gyakorlati alkalmazást Wheatstone angol fizikustól ered, aki 1837-ben vett szabadalmat találmányára és a birminghami vasut mentén, Enston és Cambden Town városok közt, ötnegyed mértföld hosszuságban ki is próbálta azt Ám azért, bár a kisérlet fényesen sikerült, magának a távírónak használata mégis csak lassan terjedt, mig egy nevezetes eset rá nem terelte a közfigyelmet.

Ujév napján 1845-ben, rémes gyilkosság történt Salthillben. Valami John Power nevű munkás Salthillbe utazott Londonból, hogy megmérgezzen egy leányt, akivel azelőtt vadházasságban élt. A gyilkosságot sörben beadott kéksavval követte el és a szerencsétlen teremtés rögtön szörnyet halt. A gyilkosság lekövetése után Powell elgyalogolt Slough vasuti állomásra és nyugodtan fölült a Londonba induló vonatra. Azok, akik látták őt a meggyilkolt társaságban, leírták külsejét a rendőröknek, akik ezen a nyomon követték is a gyilkost egészen Sloughig, de mire az állomásra értek, Powell már akkora egérutat nyert, hogy a vonata London közelében járt.

Ekkor a nyomozást vezető sheriffek pompás ötlete támadt. Elszaladt a táviróhivatalba és megsürgönyözte a londoni rendőrségnek, hogy Salthillben gyilkosság történt, a valószinű tettes első osztályu jegyet váltott Londonba, magas, középkoru, szőke férfi, nagy bajusszal és körszakállal, hosszu barna kabátja majdnem a földig ér.... Mire a vonat Londonba ért, már az állomáson volt a legkiválóbb detektivek egyike, aki a tüzetes személyleírásról – kivált a bokáig érő kabátról – csakhamar ráismert a gyilkosra és nyomon követte mindenhová. S amikor Powell szobát nyittatott egy fogadóban és éppen lefeküdni készült, a detektív rányitotta az ajtót és ezt kérdezte tőle: - "Ön, ugyebár, 7 óra 42 perckor indult Sloughból, a gyilkosság után?... Mire Powell azonnal reszketni kezdett és rövid dadogás után bevallotta a gyilkosságot.

Ebből az esetből hatóság és társadalom egyaránt meg értette, mily óriási jelentősége van a gyors hiradásnak. Most már egyszerre népszerű lett a telegráfia, melyet az egyes államok vetekedve honosították meg s amikor az amerikai Morse még az irásjeleket is kitalálta, csak hamar elterjedt az egész világon.