Egyik hirneves közgazdasági irónk, Löherer Andor tollából egy érdekes és nagy horderejü tanulmány fekszik előttünk, melyet a papirszükség miatt – fájdalom – nem adhatunk ez idő szerint közre, noha időszerüséget elismerjük, de rövid vonásokban megvilágitjuk, hogy voltaképpen mit is óhajt jeles gazdatársunk a kereskedelmi és népgazdasági minisztereknek a lelkére kötni. 

Többtermelést kell biztositani, ha azt akarjuk, hogy Magyarország fennálljon s virágzásnak, fejlődésnek induljon. Mindezt elsősorban azzal véli elérni, hogy a gazdasági kisvasutak hálózatát megteremti s ezzel a piacokat közelre hozza, a közlekedést olcsóvá, gyorssá, s mindenkor használhatóvá tenné, de egyben a gazdálkodáshoz szükséges anyagok, szerszámok, eszközök, gépek és különösen a mütrágyák hozzáférhetővé tétele is a többet s jobbat termelést mozditanák elő. 

Egyszóval a belterjesebb gazdálkodás honosodik meg, p. o. kertgazdaság (zöldség, főzelék, gyümölcs s virágkertészet), ipari növények felkarolása, u. m. cukorrépa, cikória, cirok, burgonya, sörárpa stb., melyet követne az ipar fejlődése: cukor, keményitő, sör, szesz stb. gyárak. 

Buzatermésünk, mely k. holdanként alig éri el ma már az 5 q átlagot, háboru előtti 7 q-val szemben, okvetlen emelni kellene legalább is 10-11 q-ra, nemcsak azért, hogy a lakosság élelmezését belföldi terménnyel fedezhessük, de hogy maradjon is kivitelre s ezzel megromlott valutánk feljavitására, de másrészt azért is, hogy a (számadatokkal mutatja ki Löherer) minden k. hold szántóföldet terhelő 2500 K állami adósság kamatain kivül (6%-kal 150 K) jövedelme, különben előbb utóbb tönkre megy, eddig csak egy-egy magyar közelitette meg ezen kivánt termésátlagot, nem a talaj minőség, hanem a hiányos müvelés, trágyahiány, rossz vetőmag stb. voltak ennek okai – nem az időjárás. 

Tehát a földmunkát kell szaporitani, nem – mint most teszi a kormány – a dologtalanságot dijazni, hanem dolgozni kényszeriteni a lakosságot s aki nem dolgozik, az ne is egyék. Ezt hirdesse a kormány, ezt követelje a legnagyobb eréllyel, különben koldus lesz az egész ország s éhen hal legelső sorban a városok lakossága.

Ha a gazdák sztrájkolnak, ha csak saját szükségletükre valót termelnek, ez a végveszedelem ássa meg hazánk sirját s akkor a földosztás hiába való reményeket fakasztott, mert a multnál rosszabb terméseredményeket szült. Tanitsuk, oktassuk a népet, világositsuk fel, hozzuk őket közelebb a mintagazdaságokhoz, a közbirtokhoz, melynek példáját kövessék, neveljük a kisgazdát, hassunk oda, hogy hazánkból ne nyerstermények, de az ezekből készült ipari termékek menjenek ki a vámkülföldre.

Ha minden nehézség dacára is a kisvasutak létesitését lehetővé tette a kormány, akkor meglesz az alap, mellyel a kisgazdaság is a nagy és középbirtok előnyeit elnyerheti, élvezheti s csakis az esetben mondható majd joggal, hogy a földek eldarabolása a hazai termést nemcsak hogy nem csökkenthette, de sőt emelte, javitotta.