A háboru borzalmainak, az anyák rémületének, a halál szörnyű aratásának gondolata él Böcklinnek, a nagy német festőnek e szimbolikus képén. A kommunista világrendben, melyet a dolgozó proletárok milliói építenek fel, kulturhistóriai emléke lesz ez a kép is annak az emberirtó államrendszernek, melynek keretében a versengő tőke és az imperialista világháboru a kizsákmányolt népeket kegyetlen törvények bilincseibe verve hajszolta egymás ellen, hogy az ő hatalmuk és kiváltságaik védelmében vérezzenek el.

A tőkét a proletár ököl végkép lesujtani készül, a háboru fanatikusaival, a népek hóhéraival folyik már a nagy leszámolás és közeleg az az idő, amikor leomlanak a politikai határok, a tőke demarkációs vonalait és egy nemzetté forr össze a globus minden népe.

Ebben a boldog jövendőben, mely a munkáskarokon épül fel, a háboru csak egy gonosz álom emléke lesz, melyből öntudatra ébredtek a tőke hajdani rabszolgái: a proletárok milliói.
E számunkhoz Gorkij Maxim: Elmult emberek című regényét mellékeltük.