A darab minden alakja igen gondosan van koncipiálva, az író igyekezett mindegyiknek külön kontúrt adni s ha külön-külön nézem őket, látom is körvonalaikat. A darab még sem él s együtt a darabban az alakok sematikusnak látszanak, minduntalan az írót látom helyettük. Ez nyilván attól van, hogy a darabnak nincs erős levegője s az egyes alakok perspektív vonalai nem találkoznak egy bizonyos pontban. Az író jól elgondolt mindent, de nem tudta jól megcsinálni. Hajó Sándor igen intelligens, ambiciózus és disztingvált író, de mindig érzünk nála bizonyos akadályokat, melyek miatt kétségtelen kiváló tulajdonságai nem tudnak teljesen érvényre jutni.

Minden munkájánál éreztük még eddig, hogy nem adja képességének teljes mértékét. S minden munkájában, az ötvenes férfiben is, vannak kitűnően megcsinált részletek (az első felvonás nagyobb része, az öreg úr szerelmi vallomás, melyben a sihederkori emlék összeszövődik a jelen szerelmi fölgerjedésével, a nagy politikus és a nagy író összecsapása stb.) - s ezek az okai, hogy mindig úgy megyünk el Hajó darabjainak előadásáról, hogy várakozással nézünk ezután következő darabja elé.

Annyi nálunk a tehetséges író, - miért oly kevés az organikusan kifejlett, egész tehetség?

A Belvárosi Színház nagy igyekezettel hozta színre Hajó darabját. A férfiszínészek, köztük különösen Körmendi és Petheő, tetemesen jobbak a nőknél s mindannyiunknál jobb a rendszerezés, amely összetartja azt, ami a darab szervezeti fogyatkozásai miatt szét akar esni.

Schöpflin Aladár