(Madách Színház)

1. Míg a drámaírás egész Európában egyre jobban eltávolodik az irodalomtól, s külön mesterséggé fajul: Karinthy megpróbálta azt az idő-visszacsináló erőlködést, hogy a magyar színpadot ismét a legnemesebb és legmagasabb irodalmi szándékok eszközévé tegye. Ő merhette ezt, a maga elfogulatlan bátorságával és naiv mélységével, mely minden sorát annyira megkülönbözteti a "mai nívó" sima sínein szaladó irodalomtól.

2. Szándékosan használom a "naiv" szót, mert ezt a szót hallottam a darabbal kapcsolatban emlegetni, és szeretném hangsúlyozni, miféle naivság ez? Ez az a naivság, amely mindenütt, ahol egészen célhoz ér, rögtön a zseni csodás színében ragyog föl. - Kétségtelen, hogy Karinthy nem marad meg holmi előkelő és felületes objektivitásban, hogy a saját legmélyebb és legfájóbb problémáit a fölényesség obligát glacékesztyűje nélkül váltsa föl.

- Ez, mondom, naivság lehet (kivált a magyar drámához szokott irodalmár szemében): de ez a naivság nem egyéb, mint a zseni félúton, ugyanaz a Karinthy-zseni, mely másutt annyiszor és oly bámulatunkra ért pompás céljához. Micsoda nagy dolog lesz, ha egyszer a drámában is célhoz ér!

3. Még egyelőre kapaszkodóra van szüksége: visszakapaszkodni a drámaírásnak ma szinte elejtett régi, nagy, vallási hivatásához: - és ez a kapaszkodó: Ibsen. A rendezés és a színészek néhol túlozták a jelenetek ibsenszerűségét - egészen a Peer Gynt modoráig - s ezért talán nem lesz felesleges figyelmeztetnünk arra a különbségre, mely a Karinthy szimbolizmusát lényegében mégis elválasztja az Ibsenétől.

Karinthyé nem északi ködös szimbolizmus, nála minden a gondolat erős fényében ragyog, a darab eleje egyáltalában nem clair obscur világítási effektusokkal hat. Karinthy szimbolizmusa alapjában logikus, aminthogy az ő egész művészete, ahol legmélyebb és legnagyobb, voltaképp nem egyéb, mint a logikumoknak, az ember gondolati életének felfedezése az érzelmi művészet számára. A magyar költészet legnagyobb cselekedeteinek egyike.

4. És teljesen nemzetközi cselekedet. Karinthy internacionális író, a szó legjobb értelmében. Ha a mai élők magyar irodalma érdeme szerint lenne ismert a nyugaton: talán Karinthyé volna az első név.