Hiába van a földön express-vonat, express-hajó, automobil, sőt ujabban már repülőgép is, amelyek óránkint hatvan kilométertől kétszáz kilométerig terjedő gyorsasággal száguldoznak, hiába van továbbá a gyors kerékpár és a kerekes cipő, az emberi elme nem szünik meg folyton uj és uj közlekedési eszközöket kigondolni.

Vasutra, hajóra, autóra, repülőgépre nincs az embernek mindennap szüksége, a kerékpár pedig nem minden vidéken alkalmas, igy tehát az emberi leleményesség olyan közlekedési eszközök kitalálásra irányul, amelyekre folyton szüksége van és amelyek inkább kényelmet jelentenek számára, mint időmegtakarítást.

Vizikerékpárt minden esztendőben ( a háboru éveit kivéve) föltaláltak egy pár tucatot. Nagyon eredeti szerkezet ezek közül egy Draxler nevezetű németországi gépészé: egy kerékpár, amelyet szárazon és vizen egyformán lehet használni. A csónakszerkezetet az ember összehajthatja és ráerősítheti a kerékpárra. Pár perc alatt viszont a kerékpárról lehet lekapcsolni az egészet és vizre bocsátani. A kerékpáros a csónak közepére áll, egy áttétellel a taposót összeköti a csónak propellerével, azután vígan száguldoz a víz tetején ép ugy, mint szárazon.