Külföldi folyóiratokból

New-Yorkban, a Macmillan-cég kiadásában - adja hírül a North American Review novemberi száma - új regénye jelent meg Wellsnek, címe: Johanna és Péter. Ebben a regényben Wells, egy amerikai ember szemüvegén át az angol nevelési rendszert, annak kicsinyességeit, együgyűségeit, iskolás nyűgeit gúnyolja ki.

Úgy látszik, Wells valamely teljesen tudományos nevelésre áhítozik, széles alapokon nyugvó tudományosságra, mely ment az egyetemi élet minden hagyományos modorosságától. Az amerikai cikkíró megjegyzi: hiszen nálunk Amerikában megvan az, amit Wells kíván, s tudja isten, mégis... A regénynek három embere van.

Oswald, egy agglegény, kire volt szerelmese örökségül hagyta gyermekét, Pétert, kivel aztán Oswald együtt nevelteti Péter unokanővérét, Johannát. Oswaldnak két szenvedélye van: az ifjú ág helyes nevelése, és az empire épületek szeretete. E szenvedélyeiből a mulatságos és patetikus jelenetek egész sorozata fakad, nem tud megfelelő iskolát találni a gyermekeknek, akik tulajdonképpen már ki is nőttek a keze alól.

Péter ugyanis már valamivel túl van Oswald eszméin, amikor hozzá kerül. Messzebb lát mentoránál, meglátja a dolgok haszontalanságát, élete kilátástalanságát. Cinikus volt, s megbékélt a gondolattal, hogy elpazarolja életét, ettől a gondolattól sem Oswald, sem Johanna, ki szereti őt, nem bírja eltéríteni. Ez az egész történet talán unalmas egy kissé, s nem sokat mondó, egy helyen azonban megnyilatkozik a géniusz.

Ezen a helyen ugyanis megjelenik Wells szószólója, a regény harmadik alakja, maga az Úristen. Péter elment a háborúba, repülőszolgálatot teljesített. Megsebesült, s lázálmában sajátságos jelenése volt. Azt álmodta, hogy egy hatalmas épület fénytelen folyosóin át keresi az Istent, az épület tele volt tisztekkel, de egyik se tudta megmondani, hogy hol a főparancsnok.

"Hasonló volt az épület a Hadügyi Hivatalhoz, csak valamivel nagyobb". Végül megtalálta Istent az elképzelhető legkisebb és legrendetlenebb szobácskában. "És az égnek és földnek ura sovány, fáradt, értelmes tekintetű, öregedő emberhez hasonlított, kiben valami könnyed barátságosság takarja el mélységes közömbösségét." Péter interjúja Istennel "lángszerű munka". Wells ékesszólás nélkül, finom iróniával fejti ki, hogy az istenség csak az emberiség közreműködésével tud alkotni.

Földi Mihály