Torricelli olasz fizikus volt az első, aki megtudta állapítani a földet átfogó levegőtömeg nyomását a földre. A levegő normális nyomása mellett az ember valahogyan nem érzi sem a súlyt, sem egyéb következményét a levegő belégzésének, de mihelyt megváltozik a légköri nyomás, kisebb lesz, avagy nagyobb, a lélekzés problematikussá válik s nehézségek lépnek föl. 

Akinek például gyenge a szive, vagy légcső szűkülete van, fülzúgása van valamely garat és tartozáka hurutja folytán, ne menjen magas helyre, ahol ritka a levegő, mert légzési nehézség lepi meg, szédül s fulladozni fog. Ugyanezek az esetek állanak fönn akkor is, ha sűrűn levegőben kell lennie azoknak, akik a ritkát nem bírták el. 

Ilyen módon érthető meg a buvár mesterség körülményessége, amely nem egyéb, mint a normálisnál nagyobb levegőnyomás elviselése, amellett, hogy a búvár még munkát is végez. A búvár ugyanis egészen nyolc légköri nyomás alatt is kénytelen dolgozni, s azt a nyomást emberi szervezet különleges berendezkedés nélkül nem birja el. De meg ha el is bírná, a legedzettebb testnek is meg kell szoknia azt a szokatlan levegőt, tehát mielőtt komoly munkára kerülne a dolog, valósággal tréninget kell folytatni. 

Igen sok érdekessége van a nagy nyomás alatt álló levegőnek. Védőszerkezet nélkül például már két légköri nyomásnál rettenetes fülzúgás, sok embernél orr- és szájvérzés következik be, ájulás, sok esetben szivszélhüdés fenyeget. A cigaretta meggyujtva azonnal elég tövig, szinte lánggal, mintha tiszta oxigénben gyujtanánk tüzet. Kesszonokban hidak építésénél használt nagy vastartányokban a búvárruhát úgy pótolják, hogy hatalmas gépekkel friss levegőt préselnek be a mélységbe, ezáltal a légnyomást a lehető legkisebbre redukálják. 

Még így is nagy a veszély abban, hogy a kesszon mélyén dolgozó emberek, akkor, mikor ujra a friss, normális levegőre jutnak, a szokásos kesszonbetegségek egyikét, másikat nem kerülik el. Igy tehát arra is ügyelni kell, hogy az emberek a kesszon mélyéből ne jussanak nyomban a normális levegőre, hanem közbenső állomást kell tartaniok. Mindezeket a dolgokat a búvár iskolában sajátitják el a testileg alkalmas emberek. A búváriskola nagy kazán, amely légmentesen elzárható; s a belsejében hatalmas gépierővel tetszésszerinti nagyságban szabályozható egészen addigi fokig, hogy a benne dolgozó búvár 7.9 atmoszférikus nyomás érzetével dolgozik, s az olyan, hogy megfelel nyolcvan méter vízmélységnek.
 
Ha ez az iskola sikeres, a búvárjelöltek az itteni testi megpróbáltatásokat minden baj nélkül kiállják, jön a tényleges próba. A buvárokat kiviszik a nyilt vízre, s ott eresztik le eleinte csak addig, míg a víz ellepi a testüket, azután mindig mélyebbre, míg csak el nem érik a maximális mélységet. Ezeken a gyakorlatokon a tanitvány még nem csinál egyebet, mint a testét edzi a szokatlan légzési körülményekhez, csak mikor az orvosi vizsgálat igazolta, hogy a tanitvány szervezete nem szenvedett a gyakorlatok alatt, akkor kezdődik a tényleges munka.
 
Ugyane módok mellett tanítják, gyakorolják a tengeralattjárók legénységét, s valóban a modern technika legnagyobbszerű alkotása az a berendezés, amely lehetővé teszi az embereknek, hogy a normális levegőéleten kívül más, súlyosabb körülmények között is hasznos tevékenységét tudjon kifejteni.