A kormány már deczember 30-én este bizalmas értesítést kapott, hogy az üllői-uti Ferencz József honvéd-gyalogsági kaszárnyában 31-én reggel a kommunista érzelmű katonák gyűlést akarnak tartani. Mivel köztudomásu, hogy a kormány teljesen liberálisan kezeli a gyülekezés jogát, a gyűlés megtartása ellen semmiféle intézkedést nem tettek.

Kedden reggel kilencz óra után csakugyan megjelent az üllői-uti kaszárnyában Kun Béla, a magyarországi kommunista-párt vezére felfegyverzett tengerészcsapat kiséretében. A kaszárnyában a tengerészek csapata megszaporodott a kommunista érzelmű honvédlegénységgel s a tömeg a kaszárnya első udvarán elhelyezkedve várta a gyűlés megkezdését. E közben egyremásra érkeztek a hirek arról, hogy gróf Festetich Sándor, az új hadügyminiszter az ellenforradalmi párt embere, a ki szét akarja ugrasztani a mostani hadsereget. Hangoztatták azt is, hogy a két legfiatalabb korosztályt szabadságolni akarja a hadügyminisztérium, holott ezek a korosztályok szolgálni akarnak. Ez is hozzájárult a katonák izgatottságához.

Kun Béla beszédet intézett a megjelentekhez. Sorra vette a katonák sérelmeit, a melyek mint mondotta különösen a tisztek részéről érik a legénységet. Beszédének ennél a passzusánál a kaszárnya jobboldali traktusából az egyik emeleti ablakból lövés dördült el. Az udvaron összesereglett katonák közt a lövésre óriási zavar támadt, de még magukhoz sem tértek a meglepetéstől, a mikor az emeleti ablakokból újabb lövések dördültek el sürü egymásutánban.

Néhány perczig tartott a kavarodás, mire azok a katonák, a kik a feljáratokhoz közelebb állottak, fegyverükért szaladtak s az udvarról viszonozták a lövéseket. Tiz percz telt bele s a kaszárnyában két tábor állott egymással szemben, azok pedig, a kiknek fegyver nem jutott, megrohanták a fegyverraktárt, a csekélyszámu őrséget lefegyverezték s behatolva a raktárba fölfegyverkeztek.

A gyűlés természetesen megszakadt. Kun Béla kiséretével a kaszárnya előtt várakozó automobilokra szállt s eltávozott. Ezalatt az egész kaszárnya fegyverbe lépett s már-már elkerülhetetlennek látszott az összetűzés, a mikor megérkezett dr. Pogány József, a katonatanácsok kormánybiztosa, Rojkó Alfréd alezredes ezredparancsnok kiséretében. A kormánybiztos az egymással szemben álló katonák közé sietett s beszédet intézett hozzájuk. Nyugalomra és józanságra intette őket, bizalmat és türelmet kért.