Fiatal magyar tanítványában Rőmer azonnal megbecsülte a fém megmunkálásában való nagy készségét, s hamar fölismerte az eleven intelligenciát. Valószínű, hogy a művészi tehetséget is, noha Fémes-Beck hazakerültének idejében hevesen szokta volt ezt vitatni. Rőmer műtermében a fiatal magyar egy minden ízével szervesen működő művészi alkotóvilágába látott bele.

Meglátta és meg is tanulta benne az alaktalan anyag hogyan ihleti meg a képzeletet és hogyan kényszeríti egyben adott tömegének és szilárdsági törvényeinek tiszteletére. A hildebrandi tanítások is Rőmer közvetítésével termékenyítették meg Fémes-Becket. Alakot szerkeszteni a térben és a síkban, tömeget egyensúlyosan szétbontani, tőle tanult meg.

S mindezt szakadatlan ipari munka közben. Mint a reneszánsz mesterei, Rőmer is tanítója és egyben munkáltatója volt tanítványának. "Dolgoztatta", mint ahogy tanítványa utóbb fiatalos türelmetlenséggel fölpanaszolta, - ahelyett, hogy önálló alkotásra igyekezett volna bíztatni őt, ki az alkotás vágyától nem bírt már magával. Hirtelen elhatározással elhagyta Rőmert, hátat fordított Münchennek s kettészakított vele egy nagyértékű barátságot, amelynek igazi értékét csak utóbb tudta fölbecsülni, amikor már késő volt.

A helyes cselekedetnek tudatával tért haza, hogy itthon végre önálló alkotó munkához lásson. Barátai közül bizonyára sokan emlékeznek még akkori harcias kedvére. Nem egy jó embere iránt volt abban az időben igazságtalan és türelmetlen. A duzzadó erő heves és meggondolatlan összeütközésekbe sodorta. A maga erejével eltelt ifjúságnak minden szertelen indulata fölviszketett benne. Öröm telt abban, ha felebarátait meghökkentette paradox beszédével. A nyárspolgárok megrökönyödésére pályázó kihívó kedve azidőbeli művészetében sem tagadta meg magát. Szántszándékos túlzással torzította el arcképszobrain az élő minta arányait.

Kedve telt benne, ha a jámbor filiszterek elszörnyülködtek merészségein. Ilyenféle kedvének alkotása az első vert plakettje is. Az Éremkedvelők Egyesülete számára mintázott meg kör alakú síkba egy térdeplő női aktot, de úgy, hogy az alak arányait mértéktelenül megtúlozta és hogy az idomok megformálásával önkényesen bánt el. Csak kevesen éreztek rá az eltorzítottnak ható emberi alakban egy igazi művészlélek térkitöltő képzeletének más tömegegyensúlyozó tehetségének fényes próbájára.

A konvencióval, az olcsó hatással való harcban azután is kedve tellett Fémes-Becknek. Törekvései meglehetősen félrevitték szobrászaink többségének útjáról. Csak a maga hivatásabeliek között érezte jól magát és csak a magáiéval rokonhajlandóságú művészekkel együtt szeretett kiállítani. Rövid néhány esztendő alatt túl volt minden bizonytalanságon, és pompásan érett jövője felé a tehetsége. A háború vadállati erőszakossággal állította meg fejlődésében. Fémes-Beck Vilmos az első trombitaszóra katonának öltözött és eltűnt a háború véres hullámaiban. Utóbb, évek múlva, mikor betegen hazakerült, az iszonyodás barázdái örökítették meg arcán háborúbeli emlékeit.

Szerbia, a Kárpátok, Orosz-Lengyelország és Albánia harcterein szerezte titokzatos betegségét is, amely ifjúi életével, gyönyörű álmaival, gondolatban készülő annyi remekművével olyan hirtelen végzett. Mennyire örült a forradalomnak és az új világnak, melynek elkövetkezésében szent hittel hitt! Hanyatló életereje megújhodott azokban a napokban, roskadozó lelke lázas örömmel egyenesedett föl. És hét nappal utóbb ravatalon láttuk kiterítve.

Halott volt a sugárzó ephébosz. Sárgára vált arcáról eltűnt a félig gyermeki mosolygás: helyében, a keményre kirajzolódott vonalakban, összeszorított ajkának dacos mozdulatában, egész arca egy végső akarat markolásának engedelmeskedő kifejezésében ott ült az az energia, a holtig és a halálon túli küzdésének akarata, amellyel tíz esztendővel ezelőtt élete nagy útjára indult.

Elek Artúr