Törvény az adóeltitkolás ellen
A hivatalos lap január 4-iki száma közölte az új néptörvényt, melyet az adófizetés elől való menekülés meggátlására léptettek életbe. A törvény főbb intézkedései a következők:
Azokat, a kik 1914. évi augusztus 1. után költöztek vagy költöznek, illetőleg távoztak vagy távoznak el az ország területéről, földadó, házadó, tőkekamat- és járadékadók, hadmentességi dij, jövedelmi adó, vagyoni adó és hadinyereségadó, valamint öröklési és ajándékozási illetékek czimén háromszor akkora összeggel kell megróni, mint a mekkorát a vonatkozó törvények megállapitanak.
Ennek a néptörvénynek a folytatólagos és háromszoros adóztatására vonatkozó rendelkezései nem terjednek ki: 1. a külföldön hivatalos minőségben tartózkodó köztisztviselőkre; 2. azokra, a kiknek vagyona 3000 K-nál nem több; 3. azokra, a kik a háboru kitörése óta a jelen néptörvény életbelépéséig hadifogságba estek vagy internáltattak és ha ez okból a visszatérésben akadályozva vannak.
Az adóköteles legalább egy hónappal a kiköltözés vagy eltávozás előtt köteles erre irányuló szándékát a lakóhelyére vagy rendes tartózkodási helyére illetékes pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) irásban bejelenteni. A bejelentéshez a fél összes belföldi és külföldi vagyonáról részletezett bevallást mellékel.
Az adóköteles kiköltözése vagy eltávozása előtt vagyona értékének 50%-a erejéig, ha pedig vagyonának értéke 300.000 K-nál több, annak 75%-a erejéig óvadékot nyújtani köteles.
Az óvadékköteles vagyon értékének megállapitásánál figyelembe kell venni azokat az összegeket is, a melyeket 1914. augusztus 1-je óta a fél külföldi ingatlanokba, külföldi vállalatokba, külföldön értékpapirokba fektetett; 1914. augusztus 1-je óta nemesfémek, drágaságok, ékszerek vagy gyöngyök, művészi dísz vagy fényűzési tárgyak, könyvek, butorok, házi eszközök, ruhaneműek megszerzésére bárminemű gyűjteményre kiadott, ha ezeket kivitte és ha az egyes tárgyak megszerzési ára 500, vagy ennél több korona, vagy a hasonló vagy együvé tartozó tárgyaké 1000, vagy ennél több korona volt.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adóköteles bevallását megvizsgálja, annak adatait a szükséges nyomozások megejtése után helyesbíti és elsőfokon megállapítja az óvadék összegét.
A fél nyolcz nap alatt a pénzügyminiszterhez fellebbezhet.
Az óvadék adásának és biztosításának, az óvadék kezelésének és kamatoztatásának részletes szabályait a pénzügyminiszter rendelettel állapitja meg.
A pénzügyminiszter megokolt esetben az óvadékadás kötelezettsége alól egészen vagy részben felmentést adhat.
Ennek a néptörvénynek életbelépése napjától kezdve tilos:
1. az ország területéről bármilyen ingó vagyont (pénzt, kötvényt, részvényt, értékpapirt, takarékbetéti könyvet, csekket, ékszert, gyöngyöt, műtárgyat stb.) kivinni vagy kiküldeni, vagy egyébként oly helyre juttatni, a hol azt adó alá vonni nem lehet;
2. követelést belföldi számláról külföldi számlára átutalni, általában oly személy javára irni, vagy bármely értéket oly személy javára letétbe helyezni, a ki állandóan az ország területén kivül lakik vagy tartózkodik.
Ezt a tilalmat a pénzügyminiszter rendelettel az ország bármely területére is kiterjesztheti.
A kiviteli tilalom alól mentes az utasok szokásos rendes podgyásza és a folyó kiadások fedezésére 1000 K-t meg nem haladó készpénze.
Tilos és adóztatás szempontjából semmis minden jogügylet, a melynek czélja ingatlan vagyont élők között elajándékozni vagy szétosztani, ingatlan vagyont elidegeníteni; az adótól való menekülés czéljából ingó vagy ingatlan vagyont megterhelni vagy ingó vagyont állagában megváltoztatni.
Ötszáz koronánál kisebb érték átutalására csak az esetben kell engedélyt kérni, ha az átutalni szándékolt érték az illető által ugyanabban a naptári hónapban már átutalt értékkel együtt 500 K-t meghalad.
A közteherviselési kötelesség megsértésének vétségét követi el és öt évig terjedhető fogházzal, továbbá hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével és ezenfelül összes ingó és ingatlan vagyonának teljes elkobozásáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki a megállapított tilalom ellenére az adótól való menekülés czéljából vagyonát vagy annak egy részét az ország területéről kiviszi.
A közteherviselési kötelesség megsértésének vétséget követi el és két évig terjedhető fogházzal, további hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével és ezenfelül 200.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki az adótól való menekülés czéljából: az ország területéről kiköltözik vagy eltávozik a nélkül, hogy a megszabott bejelentési kötelezettségének vagy a megszabott óvadékadási kötelezettségének eleget tett volna.
A felbujtókat, a bűnsegédeket és a bűnpártolókat a büntetőtörvénykönyv értelmében terheli a büntetőjogi felelősség.
Az elitélt a kiszabott pénzbüntetésért egész vagyonával felel.
A bűncselekmény esetében nem akadályozza a bűnvádi eljárás megindítását és befejezését az a körülmény, hogy a terhelt távol van vagy megszökött. A terhelt részére ilyen esetben hivatalból védőt kell rendelni. Az itélet rendelkező részét a hivatalos lapban közzé kell tenni. Ha az elitélt időközben visszatér, az itéletnek a hivatalos lapban történt közzétételétől számított 6 hónap alatt új tárgyalás tartását kérheti.
A pénzügyminiszter megfelelő jutalomban részesítheti azt, a ki a jelen néptörvényben büntetendőnek megállapított bűncselekmények feljelentésével és felderítésével erre reászolgált. Addig, a míg ez a néptörvény hatályban van, a belügyminiszter által kiállított külföldi utazásokra szolgáló útlevelek csak akkor érvényesek, ha azok záradéka szerint a pénzügyminiszter a tervezett utazás ellen kifogást nem emel. A néptörvény kihirdetése napján lép életbe.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!