A mult hetekben minden lap földosztásban utazott, de hát nem is csoda, hiszen már másról beszélni sem hallunk az utcán, villamoson, vasuton, kávéházban, vendéglőkben, szinházban, mozgókban vagy más mulatóhelyeken és még magántársaságokban is, mint a földosztásról, mert hát miként ötödfél éven át kávéházi Konrád volt minden második ember Magyarországban, azonképpen földpolitikai szakértőknek vedlettek át valamennyien rövid pár hét alatt.

Különös jelenség, hogy ily gyorsan mily állitólagos szakavatottságra tesznek szert manapság a fővárosi benszülöttek, mig mi tényleges vagy volt gazdatisztek, kiknek apjuk és nagyapjuk is a gazdaságokban müködött, kik a néppel együtt éltek, kik hosszú évtizedeken át laktak a falu végén, (mert a cigányt meg a gazdatisztet a faluvégre teremtette az Isten) vagy a pusztán, csak magánbeszélgetésben vagy legfeljebb itt-ott szerény keretben a szaksajtóban merünk nyilatkozni. 

Hiszen közülünk egy árva lélek sem lett meghiva a birtokpolitikai miniszteri értekezletre, hanem fő-és székvárosi szaktekintély annál több, tehát ebből csak azt lehet következtetni, hogy a kormány ez utóbbiakat tartja a szaktudás letéteményeseinek s minket semmibe sem vesz.

Nem a sértett önérzet, nem a mellőzés feletti bánat nyilatkozik meg bennünk, hanem féltjük a haza szent ügyét, szerettük volna szolgálni szegény nyomoruságban sinylődő hazánkat szerény tanácsainkkal, hogy lakosai jövő boldogulásukat megtalálják benne, hogy végre már egyszer igazán boldog legyen a magyar. 

Nagyon félünk, hogy az elmélet fegyvereivel küzdő nagyszámu szakértők – a bábák – között elvész a kisgazdák boldogulását célzó földosztás – a gyermek – s nyomában az elégedetlenség vérvirágai fakadnak. Legjobban cselekszenek azok, akik be nem várva a hivatalos eljárást a községben levő földigényjogosultak között máris megkezdették a földek elaprózását.

Igy leggyorsabban fog a volt katona, a törpebirtokos, a földnélküli falusi munkás és a falusi kisiparos földhöz jutni, igy fognak a vidéken felcsigázott kedélyek legkönnyebben lecsillapulni s ha ez az eljárás már most a tél folyamán nagy arányokban, hazánk minden tájékán megindul, akkor remélhetjük, hogy nagyobb rázkódtatás nélkül megvalósul a sok kisember álma s saját tulajdon földjén dolgozhat a magyarországi (mert hisz lehet az más nemzetiségü) földmüves. 

Tekintettel arra, hogy a magánparcellázást a kormány nem csak megengedi, de sőt nagyon szivesen is veszi, – mert költségtehertől s gondoktól mentesiti őt – mi is a legmelegebben ajánljuk a magyarországi földbirtokosainknak, hogy szétdarabolásra alkalmas birtokaikat mielőbb maguk osszák szét, miként azt már többen, pl. herceg Esterházy, megkezdették.