A budapesti teherpályaudvarokon torlódva állanak a vasuti kocsik, tele élelmiszerekkel és szénnel.
Nem lehet kirakni, mert nincs napszámos, az emberek nem akarnak dolgozni. Most az ugynevezett „fejmunkások”, tanult emberek, lateinerek, katonatisztek stb. álltak össze, hogy segitsenek kirakni a főzelékes vonatokat, mert ha gyors segitség nem érkezik, a sok élelem veszendőbe megy.

Hiába kinálnak a napszámosoknak 15-30 koronára terjedő napibért, nincs jelentkező, ugy látszik mindenki a sírásó mesterségre ment, ahol hir szerint 100-150 koronát lehet naponta keresni. Ez most már elviselhetetlen helyzet és ugy halljuk, hogy a kormány valami formában kényszeriteni fogja a napszámosokat, hogy munkát vállaljanak.

A legujabb adatok szerint a budapesti és vidéki munkaközvetitőknél 17 637 munkaalkalmat jelentettek be és ezzel szemben 4545 munkás keresett alkalmazást. A munkaalkalom tehát lényegesen nagyobb, mint a munkakeresők száma. Legtöbb munkaalkalom kinálkoznék segédmunkások és napszámosok elhelyezkedésére. Itt persze a legkevesebb a jelentkező: 13 906 munkaalkalmat jelentettek be s ezzel szemben csak 1389 a munkára jelentkező.

A forradalom felszabaditotta a népet, de sajnos, ezzel a szabadsággal nem tud élni az emberek egyrésze, amelyik a szabadság alatt a dologtalanságot és munkakerülést érti. Nincs más hátra, minthogy kényszerrel szoritsák ezeket munkára. De ne ugy, mint eddig, hogy a kormány az ugynevezett munkanélkülieknek, kik csak dologkerülők, mert hiszen munkaalkalom van elég, csak hogy a dolgozni nem akarók válogatnak benne és ha a fejmunkásoknak tekintélyét nem rontja a munka, akkor az ipari munkások is odaállhatnának vasuti raktárakhoz s nem kellene ingyen segély és ingyen ruhát kérni az államtól.

A munka nem szégyen, hanem kötelesség s aki nem dolgozik, az ne is egyék, ez legyen elvül kimondva, akkor majd meg fog csappanni az ingyenélők annyira felszaporodott serege s kerül a mezőgazdasági munkák elvégzésére elég ember.