Felsóhajtunk mi magyar gazdák is a Mátyás Diákkal, hogy: „Folyton hó, eső, köd esik. Csak az árak nem esnek”. Már t. i. a gazda szükségletet képező ipari készitmények árai, dacára az árvizsgáló bizottságoknak és a csigalépésnél is lassabban haladó központokat megszüntető intézkedéseknek, hisz a december 22-én a férfi és női ruházati cikkek legmagasabb árai igazolják ezt eléggé.
 
A kukorica nagyrésze ugyan keservesen le lett törve, de azért ebből is megérte nem egy tábla csőtermése kint az ujesztendőt, azonban mennyi répa és burgonya fog a földben rohadni, azt a jó Isten tudja, de azért 10 korona napidijakat osztogatnak a dologtalanoknak, sőt még ingyen ruhával is ellátják őket.

Igy nem lehet munkára kényszeriteni a népet, igy a tétlenséget pártoljuk csak s elősegitjük az éhinség bekövetkezését. Ha elgondoljuk ezek után még azt is, hogy a közbiztonság és a közegészségügyek mily szomoru állapotban vannak hazánkban, akkor igazán teljes joggal mondhatjuk el, hogy az öt háborus év között az utolsó volt a leggyászosabb, a legkeservesebb és azért kérjük a magyarok Istenét, hogy adjon már egyszer ennek a szegény agyonsanyargatott Magyarországnak igazán boldog uj esztendőt.