Az abádszalóki küldöttség mely Szabó István miniszternél járt, egyben arra használta fel ottlétét, hogy a népruházati bizottságtól a község részére 400 pár bakancsot vegyen. A cipőket zsákokba csomagolva maguk vitték el dr. Tarján Mihály Baross utczai lakására, hogy egy részét ott elraktározzák és csak hat zsákot fognak magukkal hazavinni.

A kapuhoz érve három katona megállította a magyarokat és igazolásukat követelték. Közben már egy lovaskocsi állt meg, amelyre a katonák a cipőket felrakták, mert mint mondották, ezek a cipők csak lopottak lehetnek. A véletlen hozta, hogy Tarján lakásának erkélyéről látta ezt a jelenetet. Leszaladt a kapuhoz, de ott már csak az egyik katonát találta, a másik kettő a kocsival 140 pár cipővel, tízezer korona értékben elhajtottak.

A küldöttség tagjai közrefogták a katonát, az egész társaság a legközelebbi őrszobáig kísérte, itt Pauschák Lajosnak igazolta magát, innen a főkapitányságra került, ahol bevallotta két társa nevét és lakcímét. Az egyik megkerült azonnal és letartóztatták, a másikat még keresik.

Pauschák kötelezte magát arra, hogy megszerzi az ellopott cipőket. Szombaton egész napon át részletekben hordta a cipőket dr. Tarján lakására és estig kerek száz pár került meg. A hátralékos negyven párra is „kezességet” vállat, hogy meg fognak kerülni.

Vasárnap ugyan nem jelentkezett, de nincs kizárva, hogy a hétfői nap folyamán vissza fogja hozni a hiányzó cipőket.