A szegedi francia csapatok parancsnoka, de Tournadre tábornok a napokban vezérkari főnöke, Henri Roumond társaságában Budapesten időzött, ahol fontos megbeszéléseket tartott Gruizani tábornokkal, a budapesti katonai misszió vezetőjével, Tournadre tábornok a Pestre Lloud tudósítói előtt hosszasan nyilatkozott Magyarország közállapotairól és érintette a háboruért való felelősség kérdését is.

- Végső fokon talán igaz, - mondotta a tábornok – hogy Tisza nem akarta a háborut, de Szerbia ellen való jogosulatlan diplomáciai akciójával elkerülhetetlenné tette. Ha az utolsó pillanatban belátta, hogy a háboru sok veszedelemmel jár, akkor már késő volt azt megakadályozni. 1914-ben Tisza István magatartása reám egy meggondolatlan ember benyomását gyakorolja, aki egy lőporos hordó kanócát meggyujtja és aki mialatt a kanóc ég, Istenhez imádkozik azért, hogy a hordó a levegőbe ne repüljön. Egyébként minden miniszterelnök felelős kormánya cselekedeteiért. Ha helyteleniti azokat, vissza kell lépnie.

Ez Magyarország jelentősége a háboruért. Kétségtelenül nagyon drágán kell majd megfizetnie.

A tábornok aztán kifakadt Németország külpolitikája ellen, amelynek szerinte Magyarország is ügynöke volt, majd kiemelte a magyar faj rokonszenves tulajdonságait, másrészt azonban hangsulyozta, hogy hibái is vannak. Véleménye szerint a magyarok könnyelmüek, véleményükben tulzottak és mindenekfelett egymás közt folyvást marakodnak.

- Magyarország egész története örökös párt villogás, amelyben a személyes érdek igen gyakran elnyomja a nemzeti érdeket és amely végül az országot kiszolgáltatja ellenségeinek. És mint amultban, most is, ahelyett, hogy szervezkednénk, keresi a lángelmét, akitől megmentését várja. El kell ismernie, Magyarországnak mindig akadtak lángeszü fiai: Szent István, aztán a tatárdulás után IV. Béla a két Anjon-király, Hunyadi János, Corvin Mátyás és az elnyomatás korszakában a függetlenség két apostola Rákócsi és Kossuth.

- Magyarország most is keres egy lángelmét, akinek vezetésére rábizhatná magát. De fájdalom, nem talál és ezért épp az ellenkezőjét cselekszi annak, amit cselekednie kellene. Egyesülés helyett pártoskodik és irtózik a munkától. Mindenki szónokol és a deklamációk egymás ellen uszitják az osztályokat a világnak a káosz látványát nyujtják és a pártgyülölet szenvedélyeit lángra lobbantják. Pedig a hazának e sulyos időkben minden fiának együttműködésére volna szüksége.

Minden országban a munkás nélkülözhetetlen az ipar és kereskedelem szempontjából, a zsidóknak hasznát vehetik a pénzügyek helyreállitásában és a kisbirtokosokat sem nélkülözheti az ország a nemzeti termelés és a munkajövedelem igazságos elosztása érdekében.

Végül hangsulyozta Tournadre tábornok, hogy Magyarországon mindenkinek össze kell fognia, hogy rend legyen, mert e nélkül a munka meg nem indulhat, a csőd elkerülhetetlen. Egy európai nagy nemzet sem fog Magyarországnak segitségére menni, ha maga nem mutatja a jóakarat, a rend és a munka példáját.