Huszár Károly miniszterelnök szenzációs nyilatkozatai a kecskeméti és kalocsai népgyűléseken – Kecskeméten teljes a nyugalom
A Hétfői Napló kiküldött tudósitójáról
Kecskemét 1919. december 14.
Huszár Károly miniszterelnök vasárnap reggel Kecskemétre utazott, ahol ez alkalommal Pekár Gyula államtitkár, mint Kecskemét város második kerületének képviselőjelöltje, tartotta programmbeszédét.

A miniszterelnök a pártgyűlésen nagyszabásu beszédet mondott, amelyben fontos és sulyos kijelentéseket tett az ország jövő politikájára és a békekötés esélyeire vonatkozólag. A város polgársága osztatlan lelkesedéssel üdvözölte Huszár Károlyt, aki féltizenkettőkor, a lakosság nagy ünneplése közben elhagyta Kecskemétet és Kalocsára utazott, hogy itt a helybeli keresztény nemzeti egyesülés pártjának alakuló ülésén részt vegyen.

A Kalocsán megtartott nagygyülésen a miniszterelnök ismét nagyszabásu beszédet tartott, amelyben rámutatott arra, hogy az országnak békére, nyugalomra és munkára van szüksége, hogy ismét magához térhessen. Kijelnetette, hogy a békét, amely pedig biztos tudomása szerint szigoru, igazságtalan és tarthatatlan lesz, mégis alá fogják irni, mert az ország létérdeke, hogy mielőbb levegőhöz jusson.

De kijelentette egyben, hogy bármily nagy szükségünk is van a békére, a kormány a delegátusokat addig nem fogja kiküldeni a békekonferenciára, amig az antant azon kötelező igéretének nem tesz elehet, hogy haladéktalanul visszarendeli az ellenséges csapatokat a megállapitott demarkációs vonalakra.

A miniszterelnököt a gyülés után a kalocsai érsek látta vendégül, este a tiszteletére adott banketten vett részt és ezután Kecskeméten át ismét visszautazott a fővárosba, a hova reggel hét órakor érkezett meg.

Kecskeméten egyébként teljes a nyugalom, nyoma sincs annak az izgalomnak, amelyet az alföldi város polgárságában az az elrémitő gaztett okozott, amely Kecskemét legtekintélyesebb polgárai közül szedett oly sok ártatlan áldozatot. Özvegyek és árvák mélységes gyászában osztozik a lakosság, amelynek erős a bizadalma, hogy az immár lázas buzgalommal folyó nyomozás nemcsak a gyilkosokat adja törvénykézre, hanem elveszik méltó büntetésüket a nyomorult felbujtók is. A hatóság nagy apparátussal intézi a nyomozást, annak minden fázisáról jelentést tesz az igazságügyminiszternek.

A kecskeméti nagygyülés
A városház előtti téren ekkor már körülbelül tiz-tizenötezer ember gyült egybe a naggyülés alkalmából, amely előtt kuruc nótát játszottak tárogatóan a városháza erkélyéről, majd a közönség a Hymnust énekelte el.

A gyülést Faragó Béla, kecskeméti keresztény nemzeti egyesülés pártjának elnöke nyitotta meg, aki meleg szavakkal üdvözölte a miniszterelnököt.

Ezután Huszár Károly miniszterelnök zajos ováció közepette kezdette meg beszédét. Rámutatott arra a szomoru körülményre, hogy az ötesztendős háboru, de még inkább a proletárdiktatura és a román megszállás koldusbotra juttatták az országot. Adót nem fizet senki, ellenben az állammal szemben tulzott követelésekkel lépnek fel, pedig ha az állam elpusztul, elpusztul a nép is. Munka, szorgalom, törvény, jog, igazság kell hogy úr legyen ebben az országban. A magyar kormány elég erős ahhoz, hogy minden gonosztevőt aki a proletárdiktatura alatt vétkezett, megbüntessen. A bünösök fölött a magyar biróság itélkezik, mert bünt bünnel jóvá tenni nem lehet.

A keresztény lelkiismeret és a magyar becsület nevében tiltakozik minden egyéni akció ellen. Anarchiát, rendbontást nem tür a kormány.

Ezután a miniszterelnök a közelgő képviselőválasztások alkalmából arra kérte a kecskeméti polgárságot, hogy segitsék diadalra a keresztény magyar irányt. Elég volt – ugymond – a forradalmakból, béke, munka, nyugalom kell a nemzetnek. Az ország jövője a békés polgári munkától függ.

Néhány nap mulva el kell mennünk Párisba, hogy megkössük a békét.

Előre megmondhatom már ma, hogy ez a béke szigoru, kemény, nézetünk szerint igazságtalan és tarthatatlan béke lesz, mégis kénytelenek leszünk aláirni ezt a békét, mert különben elsenyved nemzetünk és életünk reményéről is le kell mondanunk. Mi azonban nem adjuk fel történelmi igazságainkat. Ahol van egy magyar ember ebben az országban, mindegyiknek szive ide dobban és és a vágy benne, hogy megtalálja velünk azt a kulturális kapcsolatot, amely kultúra ezer éven át összetartott bennünket.

Ha azt akarjuk, hogy a béketárgyaláson kiküldötteink eredményesen képviseljék a magyar nemzetet, akkor vigyáznunk kell arra, hogy az országban rend, nyugalom és törvénytisztelet uralkodjék.