1-ső vers,
mely a Bor szellemének ébredését a Szőllő roncsaiból a Feltámadáshoz hasonlítja.

A nap ocsúja most csorog,
piros levél a venyigén,
a présház felé megyek én,
a nagy kulcs zajjal megforog.

Csöndes a tanya, nincs dolog.
Szunnyad a must a csömögén,
s a pince tikkadt melegén
pihennek boldog óborok.

A sárga murci bugyborog,
ébred a must a csömögén,
mint Lélek a holt váz felett.

Oh pinceszáj, illatos kripta!
Így leng e bús présház felett
a Feltámadás drága titka.

2-dik vers,
mely Krisztus Urunkat a Bacchus istenhez hasonlítja.

Mert Bacchus is példázza Őt,
a szabadító, szabad Úr,
ki vérét adja italul,
s e vérben kedvet és erős.

Azért jámborul kérjük őt:
Add italodat, Bacchus úr,
melytől az ember nem busul,
s áldd máskor is e hegytetőt!

s úgy akkor is, meg máskor is,
bár must csurran föl vagy bor-íz
amint a hébért szürcsöli

nyáron, vagy őszi hamar estén
komoly tanulsággal teli,
megy haza az igaz keresztény.