Thackeray W.M. : Titmarsh Sámuel története
  (Fordította Halasi Andor. Bpest Athenaeum kiadása.)

Nem először jelenik meg ez a könyv magyar nyelven, már a nyolcvanas években lefordították, sőt második kiadást is ért, mégis elfelejtették. Elfelejtették, mert elveszett a tizedrangú kolportázs-írók, a Crokerek, Williamsonok, Braddonok özönében, amelyek nálunk az angol irodalmat reprezentálják, amikor még nincs egyetlen Hardynk vagy Meredithünk.

Valóban jellemző korunkra, hogy még a népszerűbb klasszikusokat, Thackerayt és Dickenst is újra meg újra föl kellett fedezni, mikor a kivonatos Zolák és németből átültetett orosz és skandináv írók domináltak. A klasszikus Regénytár volt az első vállalkozás, amely nem becsülte le a művelt magyar olvasóközönség színvonalát és igazi értékekkel mert a nagyközönség elé lépni, utána az Athenaeum Olcsó Regényeivel kisérelte meg, hogy Tolsztoj, Anatole France, Wells írásait adja a legnagyobb közönség kezébe.

A siker megmutatta, hogy a közönség ízlése sokkal jobb és romlatlanabb, mint sok írónké és fordítónké, s meg lehet vel becsültetni a magasabb fajsúlyú irodalmat is, csak lassan-lassan rá kell nevelni. Ennek az irodalmi nevelésnek, mely ízlésre és kritikára szoktatja az olvasókat, tehát az írókat is, üdvözöljük ezt az ifjúkori Thackerayt, melyben már fölragyog a Vanity Fair, a Pendennis aranya, de még friss és fiatalos és a keserűség is cukorrá olvad benne.

De talán fölösleges e helyütt Thackeraynek reklámot csapni. Csupán a fordításról jegyezzük még meg, hogy Halasi Andor derekas munkát végzett, mert nem kis feladatot kellett megoldania: az eredeti szándékosan naiv, személyes és szabálytalan stílusát (ne feledjük el, egy bankfiú meséli el a történetét!) úgy adni vissza, hogy ez ugyanazt a hatást keltse és ne lássék esetleg rossz fordításnak.

Király György