Hétfő reggelen uj bánatra ébredhetünk. A villamos vasuti jegy ára hétfőtől kezdve az eddigi hatvan fillérről egy merész ugrással egy koronára emelkedik és a jó budapesti közönség szótlanul és beletörődve veszi tudomásul ezt a megsoványodott pénztárcája ellen irányuló ujabb támadást.

A kommunizmus boldogsága – mondják a szakkörök – akkora deficitet hozott a villamostársaságnak, hogy a sulyos gazdasági válságot csak ilyetén módon lehet kiheverni. Ezt tudomásul kell venni és nem is lehet prostestálni, legfeljebb egy kis emlékezéssel édesithetjük meg szomoruságunkat. Emlékezéssel ama boldog időkre, amikor hat krajcár volt a szakasz és nyolcért körutazást lehetett tenni Budapesten.

Azután – ha emlékeznek – harminc fillér lett a villamos jegy ára, háboru volt, minden drágult és mi borzasztóan tiltakoztunk az áremelés ellen. De az idő rohant (a villamos kevésbbé), s száz százalékkal drágult meg egy szép napon a villamos utazás. Akkor már csak gyengéden tiltakoztunk.

Most pedig egy szót sem szólunk, kikeresgélünk zsebünkből egy koronát és várunk, várunk: hogy végre jöjjön is egy villamoskocsi.