Mikulás bácsi meglengette fölöttünk szakállát és eltünt. Utána rohanó sebességgel közelg az emberi érzések legszebb estéje és a város körötti erdőkben már bizonyára vágják a karácsonyfának valót.

Karácsony este megjön és a szeretet fáját is felállithatjuk (már akinek elég pénze lesz a drága karácsonyfát megvenni), de mit fogunk reáaggatni, mit fogunk alátenni, mivel fogjuk kedveseink szivét megörvendeztetni? Mert olyan szegények vagyunk, hogy nem nagyon lesz mit vásárolni karácsonyra.

Az a jó üzletember ma, aki vesz és nem az, aki elad és igy gyengének és soványnak látszik az idei karácsonyi vásár. Más években csábitó hirdetések, szépszavu ujságreklámok biztatták a közönséget, hogy ezzel vagy azzal teszi legkedvesebbé karácsonyfáját, ma a lapokban minden hirdető venni akar (cipőzsinórtól motorekéig ) mig az eladók kenőcsöket, gipszet és legjobb esetben fogkefét kinálnak.

Szomoru, nagyon szomoru karácsony készül itt, e kipusztitott, kirabolt országban, nem lesz mivel tele aggatni karácsonyfánkat. Csak a gyertyácskák égnek majd rajta, mint szivünkben a remény, amig el nem hunyó lángjával boldogságot vet kálváriás utunk sötétjében.