De, hogy a kocsihiányon segítsenek, már berendezéseket kellett létesíteni s ezek a berendezések arra szolgálna, hogy a forgalmat gyorsabban lehessen lebonyolítani, ezáltal a meglévő kocsikat gyorsabban adhassák vissza üresen az ujrarakodás számára.

Tehát a gyors rakodás az a probléma, amely segít az időszaki kocsihiányon. Mindezt azért kellett elmondani, mert a be nem avatottak előtt, főleg azok előtt, akik türelmetlenek a vasutakkal szemben, tényleg érthetetlen, hogy miért nincs elég kocsi. Most már némi világosságot derítettünk erre a rejtélyre, áttérhetünk arra a problémára, hogy mi módon történik a gyors rakodás.

Ha csak a szénről volna szó, egy mondattal is elintézhetnénk, például azt mondanánk, hogy a kép világosan megmutatja. Ámde nem csak a szén az az anyag, amelyet a kocsiból való kiöntéssel lehet gyorsan eltávolítani s így a rakodást egyszerűsíteni, hanem a vasuti szállítás sok más építőanyaggal is foglalkozik. Ilyen a kő, a kavics, a homok, s van még sokféle, kíméletes rakodást nem igénylő szállítmány, mint a hulladékvas, rongy és így tovább.

Ha ezeket a nyitott kocsiban, a szénszállítókocsikhoz hasonló kocsitipusokban szállított anyagokat vizsgáljuk, rájövünk arra, hogy ezeknek a kirakása kézzel, lapáttal és más eszközökkel igen hosszadalmas, a gyors ürítés pedig elengedhetetlen követelménye a gyors forgalomnak, világos, hogy rá kellett jönnie a technikusoknak arra, hogy a kocsikiürítéshez uj szerkezetre van szükség. Ilyen uj szerkezet a képeinken látható kocsibuktató is.

Német találmány, bár ezenkívül még néhány tucat mindenféle rendszer célozza ugyanazt. Ennek a találmánynak az a lényege, hogy a vágány vége, ott, ahol a kirakandó kocsi rendeltetési helyén van, fölemelkedik, s a kocsit hosszában magával emeli, s a fején át kiüríti tartalmát. Magát a kocsit a kerekeinél és a tengelyében biztonsági kapcsok lefogják, hogy a felemelés következtében a kocsi le ne zuhanjon, s a vágány, amint rajzaink mutatják nem sinekből áll, hanem gondosan összeszerkesztett rácsos vasgerendákból, amelyeknek felső részén, mint sineken futnak a kerekek. A sín vége csuklós szerkezet, mintha csapóajtó volna, a jobb oldala ellenben szabad.

A tartó közepén hatalmas csuklószerkezettel összekötve illeszkedik hozzá az emelőkar-pár. Az egész emelőszerkezetet elektromosmű hajtja. Abban a pillanatban, amikor a kiürítendő kocsi az emelőszerkezet végéhez ér és a tengelyeit leerősítő kapcsokkal megfogják, az emelőgép müködésbe jön, a két kar feltolja a vasgerendás szerkezetet s a kocsitartalma a fejen át kihull a rendeltetési helyére. Mihelyt üres lett a kocsi, a tartó visszaereszkedik, a kocsilekötő kapcsokat feloldják s az üres kocsit letolják.