A herczeghalmi borzalmas vasúti baleset, amely méreteiben egyedülálló a magyar vasutak történetében, még mindig élénk emlékezetünkben van. Bár az ezt előidéző ok hivatalosan még kiderítve nincs, mégis tényként megállapítható, hogy a szerencsétlenség közvetve azért fordult elő, mert a mozdonyvezető nem vehette észre idejekorán a jelzőkészülék "megállj-állását" és a vonat teljes sebességgel robogott az állomás felé, a szabaddá nem tett vágányzatra.

A látáson alapuló jelzések bizonytalan természete már régen arra kényszerítette a szakköröket, hogy mindazon esetekben, midőn a távollátást kedvezőtlen időjárási viszonyok (hó, sűrű eső, por, köd) vagy terepviszonyok (hirtelen kanyarulatok, emelkedések stb.) akadályozzák, a látható jelzést hallhatóvá is egészítsük ki. A legerősebb hatású hallható jelzőeszköz a durrantyú, a mely lényegében robbanóanyaggal megtöltött parányi üvegcsövet tartalmazó bádogszelenczéből áll.

A vonat dübörgését is messze túlszárnyaló hatalmas robbanás, mely a keréknyomásokozta elsütés pillanatában keletkezik, erélyesen figyelmezteti a mozdonyvezetőt még a legkedvezőtlenebb viszonyok mellett is, hogy ha a bejárati jelző "megállj"-ra áll, útját folytatnia nem szabad. A durrantyút nálunk kizárólag kézierővel helyezi el az őr a sínszálra, mely ténykedés az illető alkalmazott belátásától függ és az így származó bizonytalanság és kétértelműség nagyon leszállítja e jelzőeszköz értékét.

Minthogy azonban a forgalombiztosság feltétlenül megköveteli, hogy a látható jelzéseket a hallhatók is minden körülmény közt állandóan kiegészítsék, olyan berendezésről kell gondoskodnunk, a mely a mozdony- és vonatkisérő-személyzet hallási érzékszerveire is hat, valahányszor a "megállj"-jelzés bármily okból elkerüli figyelmét.

Az efféle hallható jelzést, a mely ezen feltételnek megfelel, a franczia vasuton széltiben használják. A tulajdonképpeni készülék, a mely a durrantyút elektromos úton önműködőleg a sínre tolja, midőn a jelző "tilosra" áll, illetve azt a jelzőnek "szabadra" állításánál félretolja, áll egy kettős tekercseléssel felszerelt solenoidból, melynek horgonyára függélyes tengely körül 90 fokra forgathatólag a durrantyú van erősítve.

Ha a jelző "megállj"-állást mutat, akkor a durrantyút magába foglaló kitolószerkezet éppen a sínszál fölé kerül, és így ha a mozdonyvezető a jelző előtt az előírt távolságban meg nem áll, hanem tovarobog vonatjával, a durrantyú felrobban. Ha azonban a jelzőkészüléket "szabadra" állítják, akkor a tolószerkezet a durrantyúval a solenoid felé vonzódik, tehát a sínszáltól eltávolodik. A tolószerkezet mozgatása akkor megy végbe, mikor a jelzőőr a kapcsolót, a mely a jelzőkészülék állásával szerkezeti függésben áll, beállítja.

Ezen átkapcsolószerkezet segítségével az egyik vagy másik tekercselésen át áram kering, mely a készüléket működésbe hozza. Hogy az őr meggyőződhessék arról, hogy az átkapcsolás tényleg megtörtént, mindkét vezetékben elektromágnesek is vannak kapcsolva, melyek megfelelő írószerkezetet hoznak mozgásba, annak jeléül, hogy a tolószerkezet és ezzel együtt a durrantyú a megfelelő végállásba, pl. a sínszál fölé került. Kikapcsoláskor egy másik szerkezet azt jelzi, hogy a durrantyú a másik állásba jutott, tehát a síntől elfordult, egy külön áramkör egy jelzőcsengettyűt is megszólaltat.

Ez az egyszerű és elmésen szerkesztett hallható jelző berendezés kifogástalanul működik és alkalmazása révén sok végzetes vasúti balesetnek vehetjük elejét.
Welwart Benő.