A tanulmány ott kezdődött, hogy Galvani Luigi bolognai orvos 1790-ben észrevette, hogy tudományos célokra leölt béke teste, meg-meg rándult mindannyiszor, valahányszor a műtőasztal mellett álló elektromozó gép szikrát vetett s a rángatódzás még erősebb, ha a béka idegei és izmai két különböző fémmel s a két különböző fém egymással érintkezik.

Azután, hogy Galvani ezt a fölfedezést közzétette, Volta olasz tudós szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel, s ezen a révén sikerült a kétféle fém érintkezése utján elektromos áramot előállítani. A "galvánelem" okozta elektromos árammal kisérletezett Jakobi orosz tudós s az ő munkásságának az eredményéről szól ez a cikk.

A tudósok már régen tudták, hogy a földön lévő vizekben vegyialakban fémek vannak. Már a rómaiak is tudták, hogy a "vastartalmu" viz gyógyhatásu, itták, mint gyógyszert, de arra természetesen nem is gondolhattak, hogy a vasat a vízből kiválasszák, de azt viszont megtették, hogy szilárd tárgyakat helyeztek bele a vastartalmu vizbe, s érdekes disztárgyakként tartogatták azokat az apró testeket, amelyekre a vasas vízből sok vas rakódott le.

Az elektromos áram, főleg a galván-telepekkel előállított árammal való kisérletek utján  Jakobi rájött arra, hogy az elektromos áram a folyadékokat meg tudja bontani s ezen gondolatfonálon vezetve jutott el arra, hogy a vizekben lévő vegyi alaku fémek kiválaszthatók a folyadékokból. Ha tehát elő lehet állítani olyan folyadékot, amely rezet, vasat, aranyat, ezüstöt, platinát tartalmaz vegyi formátumban, nem nehéz a galvánáram segélyével ezeket a fémeket kiválasztani a folyadékból s oda venni, ahová akarjuk.

Igy keletkezett a "galvanizálás" s azt a folyadékot pedig, amelyet elektromos árammal szétbontanak oly célból, hogy annak fémtartalma a folyadékba helyezett fémtárgyakra lerakódjék, "galvánfürdő"-nek nevezzük. A modern fémipar ugyszólván nem is nélkülözheti a galvanizálást. Nemes fém, mint az arany, ezüst, platina tömör, egynemű formában, ha alkalmas is közhasználati, vagy fényüzési tárgyak előállítására, a drágasága miatt nem volna célszerű. Ötvözeteket készítenek tehát ezekből a fémekből, ami azt jelenti, hogy a nemes fémet más, olcsóbb fémmel higitják föl s igy állitanak elő fényüzési és egyéb cikkeket.

Az ötvözet előállításához a tüzben való olvasztás kell, s itt a keverendő fémek összeolvadnak, egymástól el nem választhatók, s ha a fémtárgy kopik, a legbelső magjában is ugyanaz, mint a külső felületén. A galvánfürdő keletkező galvanizálás más. Itt a fémtárgy felületére rakódik le a vegyi alakban lévő nemes fém, a belső magot, a vasat, rezet tiszta, szinfém burkolattal vonja be az áram, ugy hogy mi egy vasrudat tetszés szerinti vastagságban vonhatunk be arannyal, ezüsttel, vagy platinával. Az eljárás az, hogy bevonandó fémtárgyat a rozsdától, zsírtól és egyéb tisztátalanságtól megszabadítjuk és az igy fémtiszta tágyat a neki való galvános fürdő negatív sarkába helyezzük. Az áram a fürdőt szétbontja és a fémet a fürdőbe állított tárgy felületére rakja le.

Nemcsak aranyozás, ezüstözés, platinázás végezhető ezen a módon, az olcsóbb fémekkel való bevonás is igen gyakori, sőt a gyakorlati célok tekintetében még fontosabb is, mint a nemes fémekkel való bevonás. Ilyen az acélozás, nikkelezés, rezesítés (sárga, vagy vörös), arzénezés, bronzozás, antimonozás és így tovább. Műtárgyakat, tömegcikkeket, másolatokat állítanak így elő, s ennek az eljárásnak a neve "galvánoplasztik."