Képünkön a kauterizálás (magyarul: sebkiégés) módját mutatja be a strassburgi csodadoktor. Legfölül vannak a különböző kauterizáló vasak (a, b, c, d, e), amelyeknek alakja a seb formája és nagysága vagy mélysége szerint változik; a fő az – a magyarázza a kancsal felcser – hogy a tüzes vas mennél mélyebbre belemenjen a sebbe, mert akkor biztosabb, hogy elállítja a vérzést.
 
18. oldalon (f) látható az eleven parázszsal, izzó faszénnel megrakott serpenyő, amelyben most is tüzesedik az egyik vas, míg a másikkal éppen egy sebesült katonát "kezel" az orvos és előrehajló felső testének tartásából látszik, hogy ugyancsak belenyomja a tüzes vasat a szegény sebesült testébe.
 
Ez a "kauterizálás" voltaképpen fertőtlenítette a sebet, mert a tüzes vas hőfokában már mind elpusztulnak a fertőző bacillusok – amelyekről akkor még sejtelmük se volt a seborvosoknak – és a bajt (a sokáig föl nem derített sebláz igazi okát) az okozta, hogy kiégetése után nem kezelték eléggé tisztán a sebet. 

Mert az ugynevezett "aszepszis" vagyis csiramentesség az uj sebészet legfontosabb vívmánya és az a törvénye, hogy csak azok a sebek gyógyulnak be tökéletesen és baj nélkül, amelyeket a baktériumok nem fertőzhetnek meg. Mivel pedig a baktériumok ugyszólván mindenütt ott vannak – tehát a műszereken, a sebkötésen, a beteg bőrén és az orvos kezén egyaránt – arról kell gondoskodni, hogy minden, ami a sebbel bármi uton-módon érintkezésbe jöhet, csiramentes legyen és meg ne fertőzze a sebet.
 
Ezért sterilizálják – azaz fertőtlenítik – első sorban a műszereket, amelyekkel a seborvos operál és a kötőszereket is, amelyekkel a sebet bekötözi. A műszereket forró vízben kifőzik, a sebruhákat, törlőket lepedőket és az orvos köpönyegét stb. magas nyomásu vízgőzzel sterilizálják. Magát a beteg bőrét és az orvos kezét ugy csirátlanítják, hogy szappannal s utána erős deziniciáló szerekkel (alkohol, éter, benzin, szublimát stb.) erősen átmossák, sőt ujabban a seborvos sterilizált gummikeztyűben dolgozik s az arcára csirátlanitott álarcot tesz, hogy még a lehellete se érje a sebet. 

Minderről persze sejtelmük se volt az elmult századok seborvosainak és így történt aztán, hogy a sebesültet gyakran nem maga a seb ölte meg, hanem a fertőzésből származó sebláz (vérmérgezés) sőt egyenesen az a csodálatos, hogy akadt sebesült, aki egyáltalában meggyógyul, holott az orvosok nem védelmezték a fertőzés veszedelme ellen, amelyet nem is ismertek. Ennek magyarázata bizonyára az, hogy az egészségesebb, erősebb szervezet önmaga győzte le a vérmérgezés könnyebb eseteit, amelyekkel a modern ember elpuhultabb szervezete már nem tud megbirkózni. 

Kétségtelen ugyanis, hogy a középkori, sőt az ujkori ember szervezetének is határozottabban nagyobb volt az ellentálló képessége. Bizonyság erre egy-egy régebbi orvosi szakkönyv – például a strassburgi kacsal seborvosnak a könyve is – amelyben hajmeresztő részletek vannak a "gyógykezelés"-ről. A mai embert – hogy enyhén szóljunk – a nyavalya is kitörné, ha végig kellene szenvednie az olyan "első segélynyujtást", aminőben a mult századok tábori orvosai részesítették a szegény sebesülteket.
 
Harmadik képünkön látható például egy sebesült, akinek mellében éppen kutatja az orvos a golyót és a képhez írt szövegben tudákosan magyarázza, hogy: "ha a golyó mélyen fekszik és nem érheted el harapófogóval (11), akkor tágítsak a sebet egészen addig, míg a golyó magától (11) kipotyog belőle"... De még ennél az utasításnál is borzalmasabb az, hogy ha a nyíl vagy a kopja (lándzsa) mélyen befúródott a sebbe, akkor nem szabad (visszafelé) kihuzni, nehogy a nyílhegy kampója szertetépje a sebet, hanem előre kell tólni mindaddig, amig átfurja a testet és akkor a tulsó oldalon szépen (11) ki lehet huzni... 

Az az ember, aki kibírta és kiállta az efféle orvosi kezelést – sőt meg is gyógyult és egészségben élt utána – kétségtelenül sokkal erősebb szervezetű volt, mint a modern ember. Mert nem szabad feledni azt se, hogy amig napjainkban a súlyosabb műtétek alatt a beteget elaltatják, hogy nyugodtan tűrje az operációt és a fájdalmat ne érezze, addig a letünt századokban ezt a narkotizálást nem ismerték és a betegnek ébren kellett elszenvedni a legsúlyosabb operációkat is, hacsak a fájdalomtól és vérvesztéstől el nem ájult... 

Vajjon száz közül hány ember vállalkoznék rá, hogy ébren tűri el, mig lefűrészelik a lábát, vagy kiveszik a vakbelét?...Régente pedig még a koponyalékelést is ugy végezték, hogy a beteg teljesen eszméleténél volt. 

1. Reklámkép, melyen a csodadoktor bemutatja mind azokat a sebesüléseket melyeket tudományával meggyógyítani képes.
2. A seb kauterizálása, vagyis: kiégetése tüzes vassal, hogy elállítsa a vérzést; fönt vannak a különböző formáju műszerek.
3. Mig a háttérben szilajon tombol a csata, az orvos "első segélyben" részesíti a sebesültet és kutatja mellében a golyót.
4. Orvosi műszer a betört koponya sérülésének kezelésére.