A repülőgépről való fényképezés problémájánál elsősorban azt kell tekintetbe venni, hogy a gép, amelyen a fényképezőkészülék el van helyezve, nagy sebességgel mozog. Óránkint mondjuk százhusz kilométer sebességgel, percenkint két kilométer, másodpercenként háromszáz méternél nagyobb sebességgel fut.
 
Ekkora sebesség mellett a tárgylencsében megjelenő kép csak a másodperc háromszázadrészének megfelelő ideig marad, tehát időben alig mérhető rövidség. Azonkivül a gép ezer méter magasságban van. Röviden tehát, azt látjuk, hogy olyan nagy fényerősségű lencsére van szükség, amelynél a távolság nem akadály, másodszor a sebesség befolyása nem érvényesül. Hát ez csak látszólag nehéz, a kivitel az eddigi fényképészeti tudás alapján igen egyszerű.
 
Olyan pillanatzárat kell alkalmazni, amely a másodpercnek legalább is a háromszázad résznyi ideje alatt nyitja és zárja a tárgylencse előtti, helyesebben a lemez előtti elzáróredőnyt. A második felvétel, hogy olyan célzószerkezet legyen a gépen, amelynek segélyével a kép távolsága is körülbelül meg legyen állapítva, ha ez a két felvétel megvan, a kép nyomban elkészíthető, illetőleg a felvétel nyomban megcsinálható, mihelyt a tárgy képe a keresőben föltünt.
 
A gyors elsütés azután már technikai ügyesség, mert egészen olyan szerkezetet alkalmazunk a gépre, mint amilyen a fegyvereken van. Revolvernyél, kakas és ravasz. A fényképező a keresőn figyeli a kép megjelenését, s mihelyt megjelent, abban a pillanatban elsüti a ravaszt, s a redőny kinyilt, becsukódott, a felvétel kész. Az már azután nem probléma, hogy az ilyen revolver-fényképezőgép egyszersmint ismétlődő fényképezőgép legyen, hogy a ravaszt egymásután többször is el lehessen sütni anélkül, hogy a lemezcsere, vagy filmeltolás műveletét kellene végigcsinálni.
 
Az sem ördöngősség, hogy ilyen módon mozgófénykép legyen készíthető, de az, hogy egyszerű fényképet csinálhassunk, az eddigi ismereteink és optikai segédeszközeink alapján nem probléma többé. Az ilyen gépek meglehetősen nehezek, s a képen is látható csappal vannak a repülőgépekre felszerelve, hogy forgathatók legyenek, s hogy előre vagy hátra ne lehessen elmozdítanunk a felvétel pillanatában.
 
A felvételeket rendesen megnagyítják, s ha van rá alkalom, olyan alacsonyról készítik, hogy nagyítás után még az emberek is láthatók a képen. A fényképezésnek ez a legujabb módja csak egy továbbfejlesztése mindannak az eredménynek, amit a fényképezés feltalálása eredményezett. Nicépere Niepca, aki először kisérletezett sötét kamarával vagy Daguerre, aki a róla elnevezett eljárással dolgozott, sohasem gondolták volna, hogy találmányuknak valamikor repülőgépen is hasznát veszik. 

Találmányuknak, melyet dr. Massot és King Kenet tökéletesítettek. A tökéletesített fényképezőgép a repülőgépen még nagyon sok hasznot nyujthat a tudománynak. A tudományra azonban a repülőgép s a fényképezés majd csak a háboru után gondolnak.