Ez az aranymetszés voltaképpen nem más, mint annak a geometriai tételnek a gyakorlati alkalmazása, hogy az egyes vonalaknak bizonyos arányban kell állaniuk egymással minden művészi alkotásban. Egészen szabatosan ugy hangzik a tétel, hogy: a kicsiny ugy aránylik a nagyhoz, mint a nagy az egészhez. 

A renaissance nagy építőmesterei ebből az aranymetszésből vezették le az ugynevezett összhangvonalat, mely aztán egyformán alkalmaztak mind magára az egész épületre, mind pedig annak egyes részeire. Ennek az alapján határozták meg például az ablakok magasságát, a keret formáját és arányait is, ahogy ez a 28-ik ábrán látható. A baloldali részen összefüggő vonallal rajzolt legbelső hossznégyszög maga az ablak, az összhangvonal (a nyíl irányába) egyuttal a keretek és ablakdíszek átlója is, ahogy a 24-ik ábra mutatta az arányt. 

És ez az egy ablak volt a mérték, amely megszabta az egész épület arányait és összhatásét is, vagy ha fordítva állítjuk föl a tételt, akkor az egész épület ugy készült, hogy minden egyes része arányosan illeszkedett bele az aranymetszés (összhangvonal) alapján kialakult összhatásba. Igy érvényesült a renaissance pompás alkotásain széltében a tétel, hogy a kicsiny ugy aránylik a nagyhoz, mint a nagy az egészhez: és ezt a tételt megtaláljuk mindenütt, az ókor építészet remekein éppen ugy mint a modern középületeken és palotákon.

 A római Concordia-templom alaprajzában (29-ik ábra) például az előcsarnok ugy aránylik a főépülethez, mint 2:3; később ez az arány 1:2 változott, mig a magasság összhangaránya 1:6 lett, amit ugy kell érteni, hogy ha a főpárkányvonal magasságának aránya az épület egész magasságához 1:6, akkor ennek az összhangvonalnak az emeletek magassági beosztásánál is érvényesülnie kell. Érdekesen és művészies hatással alkalmazták ezt a tételt a berlini régi muzeumnál, melynek vonalban kifejezett arányai a 30-ik ábrán láthatók.