Feltéve, hogy nálunk a Pénz az úr a pénz polgárságot jelent, ellenfeleinknél pedig a nemesség kezében van az államhatalom, és a polgár nálunk maga is csak másodrendű lénynek érzi magát. Nálunk a polgárok, nálunk az ulánustisztek és assessorok. Nézzétek meg őket közelről, és mindenütt ugyanazzal a korpuszszellemmel fogtok találkozni, mely egyetemeiken uralkodik, mely zárt körökre osztja őket származás, hivatás, vagyon, vallás szerint, mely nemcsak a szocialistát tekinti bélpoklosnak, hanem a polgárral sem akar érintkezni házának küszöbén túl, legfeljebb szükségből az utcán és a kávéházban.

Nem mi mondjuk, hanem egyik tudósunk, Sombárt professzor, a "Händler und Helden" szerzője, hogy "anélkül, hogy valakit bántani akarnánk, elmondhatjuk, hogy amit mi jó vagy rossz értelemben kultúra és műveltség alatt értünk, úgy haladt el, e nemesi rétegek felett, hogy alig érintette őket." Korpskommandantjaik 80%-a tartozik a régi hűbéri nemességhez, a lovasságnál szolgáló hadnagyaik 2/3-a, Rittmeistereik 3/4-e, őrnagyjaik 4/5-e, ezredeseik és vezérőrnagyaik 6/7-e, tábornagyjaik 7/8-a, lovassági tábornokaik pedig kivétel nélkül a régi hűbéri nemességhez tartoznak.

Bennünket kereskedők ivadékainak neveznek, magukat hősök ivadékainak nevezik, a valóság az, hogy elszedik Afrika közepéről is vevőinket, és nem a mi, hanem az ő egyik tudósuktól származik az a jellemzés is: hogy a mi kereskedőink foglalkozást űző rentier-k, az övéig üzlethajszoló parvenük.

Ha igaz, hogy mi vagyunk a "Händler"-ek, és ők a "Held"-ek, egymás mellett békességben csak úgy nem élhetünk, mint a középkori kereskedő a középkori lovag mellett. És mert a mi polgárainkat nem kényszeríthetjük, hogy úgy éljenek, mint középkori lovagok, kényszerítsük az ő lovagjaikat, junkereiket, hogy a XX. században úgy éljenek, mint békés polgárok."