Az „európai világháborút” lezáró békékre Párizs egyes külvárosaiban ill. kastélyaiban került sor. Ezért nevezték azt utóbb Párizs környéki békéknek. A konferencia 1919. január 18-án ült össze Versailles-ban.

A veszteseket a tárgyalásokra nem, csupán a kész békeszerződések aláírására hívták meg. A tárgyalásokon huszonhét ország képviselői vettek részt. A győztesek sem voltak, még formálisan sem, egyenjogúak.

Vezető szerepet a Tízek Tanácsa játszott – az a testület, melyben az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Olaszországot és Japánt 2-2 személy: az államfő vagy miniszterelnök, illetve a külügyminiszter képviselte. Márciustól egy ennél is szűkebb testület, a Négyek tanácsa döntött:

Wilson amerikai elnök, Lloyd George brit miniszterelnök, Clemenceau francia miniszterelnök és Orlando, Olaszország kormányfője. Gyakran Orlando mellőzésével, a három államférfi tárgyalásai vagy levélváltásai során tisztázták a felvetődött problémákat.

Oroszországot az antant nagyhatalmak nem hívták meg Versailles-ba. Ehelyett egy külön tanácskozást helyeztek kilátásba a márvány-tengeri Herceg-szigeteken, ahová minden orosz politikai erőt meghívtak, de remélték, a bolsevik kormány nem jön el.

Végül, miután a Lenin-kormány jelezte részvételi szándékát, a nyugati hatalmakban pedig az intervenció és a bolsevik forradalom leverésének gondolata szilárdult meg, ezt a mellék-konferenciát lefújták.