Az osztrák vámpolitikusokhoz közelálló „N. W. Tagbl.” feltünő helyen a következőket irta:
A gazdasági közösség megszünésével Magyarország és Ausztria között tarifaháboru kitörésének lehetőségeivel is kell a jövőben számolni! 

Ez az osztrák fölfogás a magyar ipari és pénzvilágban feltünést keltett.
Érthetetlennek tartották, hogy épen az osztrák-német tőke veti föl a gazdasági harc lehetőségének kérdését Magyarország és Ausztria közölt, tehát az a fél, amely leginkább rá van utalva arra, hogy a régi ipari fogyasztó területét és a legfontosabb mezőgazdasági importforrását megtarthassa. 

Kérdéssel fordultak eziránt Chorin Ferenchez s a Magyar Gyáriparosok Szövetsége elnöke a következőkben foglalta össze felfogását : 

– Természetes, hogy az osztrák vezető körök szemében szálka Magyarország politikai, katonai és gazdasági önállósága. Miután a perszonál uniót, amely ma már hivatalosan proklamálva van, megakadályozni nem tudták, arra törekszenek, hogy gyakorlati érvényesitését lehetően meghiusitsák, ugy, amint meghiusitották az 1867. évi XIX. törvénycikk vám- és bankkérdésére vonatkozó intézkedéseit.

Hogy ezt a célt elérjék, az ijesztgetés fegyveréhez nyulnak és állitólag Magyarország érdeke nézőpontjából figyelmeztetnek bennünket a gazdasági önállóságból eredő nagy veszedelmekre. Én ezeket az ijesztgetéseket nem veszem komolyan és azt hiszem, ezeknek senki sem fog Magyarországon felülni. A háboru után is Magyarországra fog szorulni Ausztria még jobban, mint valaha. Elszakad tőle Galicia, amely már most is megtagadta az élelmiszer kiadását és Lengyelországgal egyesitve, gazdasági terményeit az egyesitett Lengyelország számára fogja föntartani. 

– Német-Ausztria és maga Csehország is jelentékeny mezőgazdasági importra szorul és ezt a szükségletét geográfiai közelségénél fogva és egyéb okokból csak Magyarország fedezheti. Tehát merem állitani, hogy Magyarország mezőgazdasági fejlődését veszedelem nem fenyegeti és e tekintetben helyzete még javulni is fog. Iparilag Magyarország sokkal kevésbé szorul rá Ausztriára és egy percig sem kell aggódnunk, hogy ipari szükségletünk fedezése nehézségbe ütközik. Ausztriának mindig nagy ipari kivitele volt Magyarországba. Iparunk fejlesztése sokkal könnyebben és gyorsabban történhetik, mint Ausztria mezőgazdasági fejlesztése. Ma gyapjutermésünk jórészét Ausztria szövő- és fonógyárai dolgozzák föl, ez önálló gazdasági berendezés mellett meg fog szünni. 

– Nincs ország, amely egész ipari szükségletét maga termelné, igy a közelségnél és a megszokottságnál fogva Ausztria jön tekintetbe, de csak ugy, ha velünk jó szomszédságot tart fönn és érdekeit a kölcsönös méltányosság alapján egyezteti össze az önálló Magyarország gazdasági érdekeivel.

Meggyőződésem tehát, hogy soha a pillanat nem volt olyan alkalmas Magyarország gazdasági és pénzügyi önállósitására, mint a jelenlegi. Vámháborutól Ausztria részéről nemcsak hogy nem tartok, de meg vagyok győződve, hogy Ausztria életkérdése, hogy Magyarországgal gazdasági egyetértésben éljen és minden ellenkező ténykedéssel csak önmagát sebesitené meg halálosan.