Külföldi sportklubok ma már állandóan használják nevelő-eszközként a mozgófényképet. Amikor legkiválóbb altétáink treniroznak, sportolnak, birkóznak, egyuttal berreg a mozgóképfelvevő fotografáló masina is, mely az atléták minden mozdulatát fokozatosan megörökíti s ezt a képsorozatot aztán a trénerek lassan lejátszatják a tanulni vágyó sporttagok előtt. 

A film lejátszása oly lassan történik, hogy e közben bő alkalma van a megfigyelőnek nemcsak a testtartás, a különböző izmok játékának a megismerésére, hanem arra is, hogy ezt a testtartást, az egyes mozdulatokat híven utánozhassa s e közben, ugyszólván, egész egyéniségét beletrenirozza ugyanazokba a fogásokba, melyekkel a kiváló atléta dolgozik. 

Mert a nemes és szemnek tetszetős sport nem az, amelynek gyakorlásában még a laikus is észreveszi az erőfeszítést, az izmoknak, sőt az egész testnek szinte reszkető erőlködését és fokozatos kimerülését; amint a ballettáncosnőnél is éppen az tetszik a szemnek, hogy a szédületesen gyors keringést, a lendületes táncszökéseket látszólag minden erőlködés nélkül, szinte röpülve és könnyedén végzi a táncosnő: éppen ugy a vivásban és uszásban, a futásban és birkózásban, a nyujtón, karfán és ökölvivásban is az a szép, ha az atléta könnyedén, szinte játszva dolgozik, a fáradtság legcsekélyebb jele nélkül. 

És ezt az atléta-eleganciát mind meg kell tanulni a mozgófényképekből, ha az egyes mozdulatok utánzásában, a mechanikai munka megfigyelésében és elsajátításában lelkiismeretesen járunk el. Amivel nem azt akarjuk mondani, hogy az atléták mutatványairól fölvett mozgófényképek tanulmányozása hozzásegíthet bárkit is ahhoz, hogy könnyen és erőfeszítés nélkül elvégezheti a legnehezebb erőmutatványokat is,- mert ez képtelenség.
 
Amihez ugyanis erő kell, azt erő nélkül elvégezni nem lehet; de viszont: ugyanazt az atletikai munkát kevesebb erőfeszítéssel – tehát könnyebben, elegánsabban – végezheti el az, aki megtanult bizonyos fogásokat (tehát ügyesebb), melyek a szóban forgó atletikai munkát megkönnyítik.