Október harmiczadikán este kitört Budapesten a forradalom, a melynek viharos ereje nehány óra alatt és szinte minden vérontás nélkül évszázados intézményeket söpört el és az első népkormányt állította Magyarország élére. A forradalom előkészítője a rengeteg szenvedés és nélkülözés volt, a mely esztendők óta nyomja az országot, lángra lobbantója pedig az a makacsság és késlekedés, a melyet az uralkodó hatalom a nép kivánságaival szemben tanusított. E kivánságok három főcsoportba oszthatók.

Az első, a mióta a háború elveszetése fájdalmas bizonyossággá vált, az volt, hogy a béke minden további fölösleges véráldozat nélkül azonnal megköttessék. A második, hogy Magyarország a bomladozó Ausztriától azonnal különíttessék el és mint teljes önálló, független ország igyekezzék fönállását és a mennyire lehetséges, területi sértetlenségét biztosítani. A harmadik követelés az ország demokratikus átszervezése volt a polgári jogok és szabadságok legnagyobb teljességének megadásával.

Mindezen követelések képviselőjének a polgárság Károly Mihály grófot vallotta és ót kivánta a kormány élére. Tájékozatlanság vagy végzetes befolyások azonban ezt a megoldást, a mely elejét vehette volna a súlyos bonyodalmaknak. Folyton késleltették. Szerencsétlen, felemás kisérletek történtek, a melyek a feszültséget egész a megpattanásig fokozták és végre is egy elemi erejű robbanáshoz vezettek.

A türelem elfogyott. A forradalom kitört és azt lehet mondani, pillanatok alatt győzött. Polgárság, katonaság, közhatóság és intézmények hozzája csatlakoztak és a forradalom központi szerve a Magyar Nemzeti Tanács egy nap alatt az ország egész szervezett hatalmának birtokába jutott. Most már a legfelső helyen is fölismerték az igazi helyzetet és siettek Károly Mihály grófra rábízni a miniszterelnökséget. De ez az intézkedés már nem adhatta neki a hatalmat, mert a hatalom a diadalmas forradalom akaratából már a kezében volt.

A győzelmes népakarat kormánya rendkívül súlyos föladatokkal a vállán lát munkához. Szerencsétlen hazánk helyzete szomorú és válságos. Győzelmes ellenségek árja hömpölygi körül és a bomlás szörnyű veszedelme fenyegeti. E borzalmas veszedelmekkel szemben egyetlen erőnk, a mely megmenthet bennünket a rend és a fegyelmezettség.

Minden gonosztevőnél gonoszabb, hazaáruló és az ország sirásója az, a ki ezekben a mérhetetlenül súlyos napokban a rendet, a fegyelmet, a közbiztosságot zavarja, a ki valamely garázdaságot művel vagy támogat. Ez rosszabb az ellenségnél, mert saját hazája pusztulására tör. A forradalom meghozta nekünk minden nemzeti és emberi élet legszebb kincsét: a szabadságot. De méltónak kell lennünk erre, hogy ezt a kincset megérdemeljük.