A dadaizmus

1918 | November

Külföldi folyóiratokból

A Sozialistische Monatsheftének idei 15., 16. száma ismerteti az új művészi felekezetet, mely ezzel a különösen hangzó névvel jelentkezett az európai nemzetköziség színpadán. Németek, svájciak, franciák, olaszok, angolok és románok tartoznak e szektához, minden határozattal dacolva Bolognában, Berlinben, Nápolyban és Zürichben székelő testvérei a Dada-nak szoros szövetségre léptek egymással. Íme, németül, néhány verscímük: Der Würfelbecher, Kalligramme, Das erste Himmelsabenteuer des Hern Antipyrin, Der gemordete Dichter...

A zürichi Dada-folyóiratban, melyet Tristan Zara és Janko adnak ki, megvitatják a dadaisták esztétikáját, mely nem csak a költészet lényegét akarja újból meghatározni, hanem minden művészetet meg akar fosztani a régi szabályoktól. Az olaszok ugyanily célból megalapították a háború közepén a Cronache litterariet. Ide tartozik a francia Sic is (Sons, images, couleurs), mely Párizsban jelenik meg. Az olasz lapnál jellemző a düh, mellyel Gabriele D'Annunzió ellen fordulnak a testvérek.

Így írnak róla: "D'Annunzio volt, de ma már nem szerepel Olaszország 10 vagy 20, sőt talán 100 nagyja közt sem, jól tette, hogy hadba vonult. Mint zseniális férfihez illik, megértette, hogy utálatos kalandoréletének legméltóbb koronája a szép halál." A primitív plasztikának faragatlan ősalakja illette meg az új poétikának ezeket a nemzetközi útkeresőit. Utánaérzésre méltó példáknak a néger verseket tekintik. Ez a négerköltészet szenvedéllyel hangsúlyozott szavaknak puszta egymás mellé helyezéséből áll.

Ragozott, az alanytól függő igealakok helyett infinitivust használnak. Különösen szeretik a poésies simultanées divatát: két verset adnak egyszerre elő, pl. valamely francia verset és buschmann szótagok csokorját. Költőik közül többen kiemelik Paul Dermée-t s néhány társát, akik állítólag megnemesítve a futurista és marinettis hangot, hatásos lendülettel áttörik a hagyományos ritmusok, sőt a "szokásos" nyelvtan merev formáit is. A Sozialistische Monatshefte német fordításában így hangzik egy léghajós versük:

"Zur Stille stürz, der überreifen Orange gleich, toller Luftschiffer, totes Sterngeleucht, licht ihn auf, den Himmel, mit deiner Flammenkeuschheit! Tod reitet deine Schultern. Klagen drum? Was? Auf Höhen brennt eine Fackel. Auf volkenreich hast Du getanzt, Struz, Ideal! Auf Feldtrift werden sich Lumpenleutlein finden, an deiner Leiche sich zu erlaben."

Ily görcsökben vonaglik a költészet új, ifjú internacionáléja. Bolondoknak nevezi őket, ez a legkönnyebb kitérés. Ha semmi más értékük nincs is, jellemző erre a korra, mely elvesztette minden támaszát és eszmei tartalmát s vonagló hörgéssel sikolt a végtelenség felé.

*

Földi Mihály

Megosztás:

Dadaizmus

Szabó Ágnes

A dadaizmus az egyik legmeghökkentőbb avantgarde irányzat. Viszonylag rövid ideig fejtette ki hatását. Valójában a háborús világégés miatti elkeseredésből született. Zürichben emigrációban élő fiatal művészek alakították meg a dadaisták csoportját. Úgy érezték, hogy a a háborús öldöklés végleg lezárta a klaszikus művészetk kapuit. Nincs többé harmónia, elveszett a rend, az észszerűség, a logika.

A művészetnek is ezt a rendezetlenséget, értelmetlenséget, őrületet kell tükröznie. Minden szabályt fel kell rúgni, de főleg „Vesszen az értelem!". „Ördög vigye az eszemet!”- kiált fel egyikük. Az értelmetlenségre aztán kínosan ügyelnek. (Megjegyzem, ez nem is olyan könnyű feladat, a szürrealisták is befuccsoltak az automatikus írásukkal, ahova mindig befurakodott egy kis alattomos értelmesség). Névválasztáskor is szándékosan vigyázták, nehogy gondolatébresztő legyen.

A dadaista legenda szerint - találomra ütötték fel a lexikont és behunyt szemmel böktek a „dada” szócskára Akárhogy is igyekeztek az értelmetlenségben maradni az értők hada azóta is fejtegeti a dada jelentését. Legtöbben „Falovacska” jelentésben egyeztek meg.1916-ban aztán megalakították kedvenc helyüket az ötven fős Voltaire Cabaret-t, ahol egymást szórakoztatták halandzsa szimultán hangverseikkel, melyek leginkább hangzavart keltettek, és más lármazenei produkciókkal léptek fel.

A versíráskor úgy próbálták végleg elűzni az értelmet, hogy véletlenszerűen húzták ki a szavakat egy kalapból. Szokás megjegyezni, hogy a dadaisták zürichi tündöklésekor Lenin is épp itt tölti idejét az emigrációban pár házzal odébb. Állítólag izgalmas sakkpartikat játszott egymással Tristan Tzara és minden bolsevikok cára. A legismertebb dadaisták Hans Arp, Max Oppenheimer, Picabia, Hans Richter, vezéralakjuk pedig Tristan Tzara

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!