Nem éppen fehérbe öltözött angyal, ki olajágat viszen kezében. Csak kissé hiányos eleganciával öltözött sunyi, kis alak, aki a falu söntésében most történetesen spriccerezik. Egy jót felhajt a pohárból, aztán Adolf gazda felé pislatva – akinek a vendégfogadó mellett jóforgalmu üzlete van – meggyőződéssel mondja:
- Utban a béke valahára!
Adolf gazda felfigyel. Az ő szivéből is beszél, aki ma békéről beszél.
- Bár ugy lenne! De az ember már hinni sem mer benne.
- Tökéletesen igaza van! Mégis megbolondulunk a békeszó hallatára. Pedig ennek a zenebonának még nagyon sokáig nem lesz vége. Van nekem Pesten egy szerkesztő barátom, aki legalább egy évre esküszik, amig a béke meglesz. Hát szomoru, szomoru! Mindenkinek egyformán. De azért vannak ám, akik meg éppen a békétől megijedtek. A drágitók, a rejtegetők egyszerűen meg vannak döbbenve. Zuhannak az árak, hanem a közönség most felül érzi magát és mégsem vásárol. Most lehetne jó üzleteket csinálni, összevásárolni mindent, amit lehet….egy pár hét mulva, - ha még sem lesz olyan gyorsan béke, mint ahogy gondolja mindenki – megint felmegy mindennek az ára.
A falusi üzletesnek felcsillogott a szeme. Elvégre ő is ért a konjunkturákhoz s szép kis pénzre tett szert a háboruban, de nem ártana még egy kicsit megszaporitani a nyereséget.
- Már van is egy csomó megbízásom! – folytatta az üzleti szellemű idegen. – Nézzen ide. Csupa megrendelés. A környék valamennyi boltosától. Jelszó: venni, mindent venni! Magának is csak lesz valami szüksége.
- Hát bizony nagy a hiány a pamut, rövidáruban….
- Hm! Nehéz dolog! De várjon csak! Megszerzek mindent. Van egy jó forrásom. Az igaz, hogy elsőrendű árdrágító közönséges uzsorás, de biztos, hogy a béke már megszakitotta. Sőt mindig ijedős alak volt….most is nagyon ijedt lehet s örülni fog, ha mélyen leszállitott áron tul adhat az összedugdosott holmin. Tudja mit, utazzék fel velem! Jó üzlet lesz, megbizhatik bennem.
Adolf gazda ráállott a fényes eredménnyel kecsegtető konjunkturális üzletre. Ugyis dolga volt Pesten. A pessimistikus békehirnökkel tehát másnap felkerekedett, jó csomó pénzzel felszerelve. Eddig a háborura spekulált, most a békére próbálkozott, mely jön s még sem jön….
Hogy hogyan végződött az üzlet, erről azonban már csak a rendőrségen felvett jegyzőkönyv tanuskodhat ékesen. Ebben ama már jól ösmert átjáróház játszik ismert szerepet.
Néhány ezer koronát sikerült ugyanis a szélhámosnak a falusi boltostól magához csalni azon a cimen, hogy csakis vele áll szóba az uzsorás. Tessék csak várni! – mondotta egy nagy sárga ház előtt – csak az első emeletre megyek s rögtön hozom a kötleveleket. Természetesen a falusi üzletes most is várna ott a nagy sárga ház előtt, ha észbe nem kapott és a rendőrséghez nem ment volna.