Csaknem az összes entente-államokban sztrájkmozgalmak folynak jelenleg a munkásság körében. Mindenütt a békének szólnak a mozgalmak. És mégis az egyes sztrájkok és tüntetések országok szerint lényegileg és jellegükre nézve alaposan külömböznek egymástól.

A legélesebben, ha csak a Reuter-ügynökség nem tuloz – és ebben az esetben a Reuter-ügynökség bizonyára nem tuloz – ugy látszik, Angliában érvényesül a mozgalom. A londoni Albert-hallban, a brit királyság legnagyobb termében tartott nagy népgyűlés, amelyre ezrével jöttek az emberek – és sok ezer már nem is fért a terembe – egyhangu lelkesedéssel foglalt állást az összes frontokon haladéktalanul kötendő fegyverszünet, a központi hatalmaknak nyomban teendő békeajánlat és a tüstént megindítandó béketárgyalásokon munkásszövetségeknek is részvétele mellett. Az egyesült hármas királyság összes más iparvárosaiban is ugyanezt a kivánságot nyilvánította a munkásság; különösen Clyde, Scheffield és Barrow gépipari központokban óriási mérveket öltöttek az erélyes béketüntetések.

E mozgalom nem uj. Már teljes egy éve, hogy a pártvezetőség minden befolyását a munkásságra, minden hatalmát felette teljesen elvesztette és az egyetlen irányadó szervezetek most az u. n. műhelyklubok, amelyek kifejezetten köztársasági és forradalmi egyesülések. A kormány rögtön elismerte azt az óriási veszélyt, amely őt és a háború folytatását egyaránt ezen oldalról fenyegeti. Nagy üldözések kezdődtek, amelyek az általános védkötelezettség behozatala körüli küzdelemben a végtelenségig fokozódtak. A "Vangyard" című lapot a radikálisok közlönyét, betiltották, Macleant, Macdoogalt, Maxtont és más munkásokat fogságra vetettek és hazaárulás miatt elítélték. Mind hiába. A tüneteket leplezik, de a betegség tovább dühöng.

Az Amalgamated Society of Ingeneers, amely a Hallban olyan impozánsan tüntetett a béke mellett, egyáltalán nem politikai, egyáltalán nem szocziáldemokrata szövetség. Ez az angol gépipari munkásoknak tisztára szakszervezkedése és az a politika, amelyet vezetőemberei eddig követtek, eddig minden inkább volt, mint pacifista jellegű.

A központi bizottság egytől-egyig nagyangol hazafiakból áll, leginkább konzervatív irányuakból és elnökük, Barnes, nem habozott a kormányba lépni Henderson helyére, amidőn ez megvált tárcájától Angliának a stockholmi konferencia ügyében tanusított visszautasító magatartása miatt. Ha tehát már ilyen emberek is ily leplezetlenül kimutatják, hogy torkig vannak a háboruval, ha már ezek az emberek is föllépnek a kormánynyal szemben, akkor már kétségbeejtőnek kell lennie az éhségnek és annak a hangulatnak, amelyet a buvárnaszádháboru keltett.