Lengyel Menyhért - Egyszerű gondolatok
Amikor kitört a világháború és a maga mindent felülmúló brutális erejével rázúdult az emberek elméjére, kit gonosz lelkesedésre tébolyított, kit ijedt hallgatásra kényszerített. Lassanként azonban a hallgatók is megszólaltak és mondanivalójukat hozzászabták a változott viszonyokhoz, még pedig nem annyira azért, mert azok, akikhez szólni akartak, csak a háborúval megalkuvó mondanivalóikat hallgatták volna meg, hanem inkább azért, mert a háború és a militarizmusnak korlátlan uralomra jutása intézményesen terrorizálta az írókat.
Akik megalkudtak, azok dokumentumot adtak arról, hogy soha nem érdemelték meg az írói nevet. A meg nem alkuvók sajátságos irodalmi bujdosásra adták magukat, melynek egyik módja: eltökélten tudomást nem venni napjaink eseményeiről, embereiről, legaktuálisabb problémáiról.
Nehéz válságba került az irodalom. Mert a háború nem múló megrázkódás volt, mert nem is háború már, hanem háborús korszak, benne minden változik, eltolódik, miatta életünk minden jelensége új értékelésre szorul, nem lehet a háborúról tudomást nem venni, nem lehet a rég fogalmakat régi jelentőségükkel használni, az újjal pedig nem szabad, csak, ha az író egész gondolkodása élteti, dicséri, tűri a háborút.
Lengyel Menyhért volt az első, aki mert nyíltan és bátran félni a háborútól, borzadni minden tünetén, kétségbeesni, szörnyülködni, ő volt az első, aki e hangulatai nyomán gondolkozni mert, a gondolatait le merte írni, sőt közrebocsátani is merte. Az elsőség érdeme az övé, - e sorok írója nem feledkezik meg másokról, hanem tudatosan nem ismeri el senki másnak Lengyel előtt ilyen erkölcsi erejét.
Az egyszerű gondolatok valóban egyszerűek, írójuk a címmel is jelezte, hogy nem akart többet, mint gondolatait a maguk újszülött mivoltában, minden érlelés, elmélyítés, rendszerré fejlesztés elhagyásával papírra vetni. Érezte, hogy a háború jelenségeiről való ilyen, szinte primitív gondolatok is érték a megértő embertársai számára.
Szinte még csak maguk a hangulatok ezek a gondolatok, tudatos az író tartózkodása attól, hogy a jelenségeket magyarázza, hogy a hangulatait azaz a kétségbeesését valamely filozófiában feloldja. Ha nem így cselekedett volna, már az az időbeli távolság is, amely e gondolatok születésétől s a Nyugatban való megjelenésétől a mai napig eltelt, már az az aránylag csekély időbeli távolság is minden bizonnyal legalább is nagyképűnek mutatta volna művét.
Így azonban megmaradt friss lírai értéke. Egyedül így helyesek ezek a gondolatok, csupa szörnyülködés, a borzalmak remegő regisztrálása és mindenek fölött az őszinte és bátor csodálkozás az emberen és a háborús ember minden megnyilatkozásán, hangos kiáltása annak, hogy nem értek semmit, nem foghatok fel semmit, lehetetlen, ámbár van!
Nem lehet megértenem a gyilkost, amikor baljával a torkomat szorítja és jobbjával a kését döfi belém. Nem lehet cselekedetének okát és célját tudnom, nem lehet és nem szabad, nem lehet katasztrófámat megértenem és másoknak megmagyaráznom, csupán jajveszékelni és segítségért kiáltani lehet. Ez az egyetlen igaz ma még, ez az értéke e könyvnek, az író az egész emberiség most történő katasztrófáját önmagán érzi s tehetetlenül jajveszékel s szinte segítségért kiált.
Minden egyébnek később kell elkövetkezni. Az az elme, amely ilyképpen reagált a világháborúnak nevezett gazság minden fázisára, később, elmúlván a borzalom, esetleg hivatott lehet oly mű alkotására is, amely nem csak "vörös visszfénye egy tűznek", amit az író előszavában maga mond az Egyszerű Gondolatokról, hanem világosságot hintő reflektor is, azaz amely mű olyképp mutat rá a háborút viselő emberre, hogy az önmagát és a saját minden dolgát jobban megismerve, a siker reményében foghat hozzá, hogy hasonló új katasztrófák kitörését megakadályozza.
Nagy Lajos
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!