A németek tavaszi, nyár eleji offenzívái során elveszett az a katonai erő, amellyel, szívós védekezéssel, talán fel lehetett volna tartóztatni az antant csapatait, kikényszerítve legalább egy kedvezőbb békét. Hindenburg és Ludendorff azonban képtelen volt be- ill. átlátni a megváltozott, tényleges erőviszonyokat.

Még július közepén is támadó tervet szövögettek, a Hagen, vagyis a nagy flandriai offenzíva koncepcióján dolgoztak. Mi sem jellemzőbb a német felső hadvezetés szűklátókörűségére, mint Ludendorff naplóbejegyzése, amely a döntő vereséget megelőző napon készült, és a legszebb reményekről árulkodik.

Ludendorff a marne-i visszavonulást ideiglenesnek, a Hagen offenzíva előkészítéséhez szükséges áldozatnak vélte. Néhány hadosztály és tüzérség parancsot is kapott az északra vonulásra. Pedig július 18-án hajnalban megindult a mindent elsöprő antant offenzíva.