A marne-i zsák déli szájánál, Soissons város közelében, elemi erejű francia támadás indult. Foch ragyogóan szervezte meg a különböző fegyvernemek – gyalogság, tüzérség, repülők és tankok – összehangolt akcióját.

A gyalogság már rövid tüzérségi tűz után, de harckocsik és repülők védelme alatt, rohamra indult. Közben északon, Reims közelében is megkezdődött a francia támadás. A harcokban ugyan franciák vitték a főszerepet, de brit, olasz és amerikai hadosztályok is részt vettek.

Az antant rövid idő alatt 170 000 embert veszített (ebben a háborúban, az egyetlen verduni csata kivételével, rendre a támadók vesztesége a nagyobb). De az antant pótolni tudta veszteségeit, a németek már nem.

A franciák nem csupán felszabadították azt a területet (a marne-i zsákot) ami a németek 1918 tavaszi nyeresége volt, de ennél sokkal többet tettek: magukhoz ragadták a kezdeményezést, és saját seregeiket morálisan is megerősítették, a németet megingatták.

A fordulat megtörténtét egyedül Ludendorff nem vette észre: ő az antant sikert ideiglenesnek, a kezdeményezést még visszaszerezhetőnek, a Hagent megvalósíthatónak vélte.