Három festőművész

1918 | Június

Eder János, Tornyai János, Csáky László

E három festőművésznek voltaképpen nagyon kevés köze van egymáshoz. Különböző utakon járó és különböző kultúrájú egyéniségek, nevüket csupán két új műkereskedés most megnyílt kiállítási alkalma sodorta egymás mellé, egy időben kerültek a közönség elé. Nagy emóciót egyikük művészete sem kelt, új utakat egyikük sem jelöl ki, viszont mindhárman megérdemlik, hogy művészetük tartalmát, törekvéseik irányát közelebbről megismerjük.

*

Eder János, helyesebben Hans Eder brassói származású müncheni piktor, kit a háború hazasodort. Harctereken végigvándorolva feljegyezte, nem amit látott, hanem mindazt, ami a látottak nyomán benne felgyülemlett. Megrendülés, bódulat, undor, felmagasztosulás, mindez végigviharzik vásznain, annyira, hogy ha tárgyilagos akar lenni, ha generálist, vagy őrmestert fest, vagy telibe talált gyárépületet, elhamvasztott kápolnát, vánszorgó sebesültet, szubjektivitása átfesti a téma adott realitását, vérrel, korommal, gennyel... Néhol aztán oly erővel robban ki e pattanásig feszülő túlhajtott személyes érzés, hogy szétveti a valószerűség kereteit, delíriumos látomások csapnak ki a vadul tobzódó színcsomók tarkaságából.

Eder János technikája Van Goghra emlékeztet, de művészetéből hiányzik e tragikus sorsú nagy mester bensőséges közvetlensége. Láthatólag a németeken keresztül kapcsolódott Van Goghhoz, azok hígították, halványították és formálták át az eredendő impulzusokat. Eder színharmóniáiból hiányzik a festőiség meleg erotikája, az a kozmikus öröm, mely a színek látásából, formák kitapintásából, a vonalak ritmikájának átéléséből fakad. Piszkos hideg tónusok, nyers piros foltok, feneketlen merev feketék társulnak gyakran bántó összetételben.

E festő mintha nem a szemén, hanem agyán keresztül szemlélné a mindenséget, képei nem víziók, hanem absztrakciók kivetítései. És mert még távol van a kifejezés kiegyenlítettségétől vásznai előtt állandóan a ki nem mondott szó, végig nem gondolt gondolat, letiport érzés feszültségét érezzük. Színtelen rideg németség nehezedett e művészre. Nem Leibl vagy Menzel németsége, hanem Liebermann epigonjainak szenvtelen kiszámítottsága, azé az iskoláé, amely a festéket felcserélte a színekkel és az ecset útjának szélességét mérte fel, mikor a faktúra tisztaságának, a kifejezés őszinteségének mérlegelését tűzte ki célul.

*

Tornyai János, Csáky László. Tornyai János Munkácsyból indult ki, régebbi vásznainak drámai mozgalmassága, pasztózus sötét tónusai e kiindulást demonstrálták. Tornyai ma már egészen kiküszöbölte piktúrájából e hatások nyomait. Újabb képei (tavalyi kiállításán már szerepeltek) letompított szürke színakkordokból felépített sejtelmes alkotások. Tornyainál egy-egy tónusegység dominálja az egész vásznat, az elnyeli, magába oldja az összes formákat, színeket, a tárgyak, a térség határait, kiterjedését.

Nála a szélesen meghúzott színsáv formája, kicsendülése nem az ábrázolás alárendelt eszköze, hanem öncél és így mindaz amit csinál, kissé játékosnak és kieszeltnek tetszhetik. A művész egykori pozitivitása teljesen eltűnt és a piktúrától idegen lírizmus nyomult a helyébe. Hogy Tornyai útja hova vezet, nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy ahol most áll, az az alap labilis és törekvései majdnem kilátástalanok.

Csáky László pozitívebb, mint Tornyai, de festői kultúra tekintetében messze mögötte áll. Néhol a megcsinálás oly problémáival viaskodik, amelyek már az inasévek derekán sem problémák. A vidéken élő emberek félszegsége minduntalan kiüt vásznaiból. Azonban egészség, öröm, szeretet sugárzik ki nyers színeiből. Csáky jobb rajzoló, mint festő, ezt nemcsak vázlatai igazolják, hanem kompozícióinak felépítése is. Megérzi a tárgyak elhelyezkedésének törvényszerűségét, vonalai úgy szelik át a kép síkját és határolják el a formáit, hogy az mindig valami gyengéd ritmussá nemesedik.

*

Eder János a "Műterem", Tornyai és Csáky a "Képírók, Képfaragók" termében rendezte kiállítását. Mindkét műkereskedés nemrég nyílt meg. Külföldön már évtizedek óta előkelő helyet töltenek be a műkereskedők. Jól tudjuk a francia impresszionisták érvényesülését mily döntő módon befolyásolták. Budapesten a műkereskedőknek sajnos mindeddig nagyon kevés közük volt a művészethez, hogy ezentúl javul-e a helyzet és a gombamód szaporodó műkereskedők nem csupán a kedvező konjunktúra vámszedői lesznek-e, azt a jövő mutatja majd meg.

Eder János képeit vékony festett deszkafal választja el harmad- és negyedrangú piaci terméstől, a Képírók Képfaragók nagyigényű prospektusának egyik szakasza pedig a portrémegrendelés közvetítésére utal. A portré ez a legfájóbb pontja a magyar műkereskedők tevékenységének.

Ugyanis a portré a műkereskedők értelmezésében majdnem egyet jelent a fénykép után készült "olajfestményekkel" esetleg fényképnagyításokkal.