Budán vacsoráztam tegnap. Kis, gyönyörű, megható nyári vendéglőben, fölöttem az I. kerületi iparoskör táblája ragyogott, mely jelezte, hogy itt szoktak tanácskozni a czéh legfontosabb dolgairól azok a mérsékelt embonpointtel szembeszökellő, sörbarát budaiak, akiket Szterényi most kényszerkartellbe akar tömöriteni.

Tömören, akiket államositani akarnak, Borzasztóan csodáltam, hogy a megfélemlitett budai iparosok most nem voltak ott, nem tanácskoztak éjjel-nappal Szterényi ellen. Olyan szép, komoly dolgokat is lehetne pedig kisütni a derék Burger bácsi pompás söre mellett.

Ettem egy rántott halat, akkorát, mint egy czápa, egy retket, akkorát, mint egy görögdinnye, egy főzeléket föltéttel, olyan jóízűt, mint egy fines herbes de la cour, kenyeret, olyat, mint a manna és fizettem az egészért nem kevesebbet, mint tiz korona ötvenet. Erre szó nélkül elájultam. Hogy a fenébe stimmelhet ez? Megkértem a vendéglőst, számoljon megint utána.
Azt mondta:
- Uram ne számoljunk utána. És ha mondjuk többet is számitottam volna husz fillérrel, hát legföllebb….Magát ez még nem rántja ki a vasszerlejtungból.

Nagynehezen csakugyan megnyugodtam. Aztán elgondolkoztam. A szállodai éttermekben, a Gundelnél, a szigeti vendéglőben nem telik ki egy vacsora kevesebből, mint ötven koronából. Itt mindjárt a Burger bácsi mellett van egy hires nyári korcsma, a „Jégen szerzett vőlegény”. Ott sem kevesebb egy vacsora ötvennél és egész tüchtig éhen lehet maradni. Hát mi ez a Burger bácsival? Hogy számithat hét koronát egy rántott halért, mikor tizenhat mindenütt és még sirnak is a vendéglősök, hogy ráfizetnek. Megkérdeztem Burger bácsit:
- Tudja-e, hogy most állitólag háború van?
- Bizomoson, egészen bizomoson, - felelte nevetve és svábosan. – Azért is, hod oan drága minden.
Máskép nem tudom elképzelni, mint úgy, hogy Burger bácsinak kinn a budai mezőkön egy ökre legelészik, amit még háború előtt vett és abból mindennap levág egy darabot.